Címkék

2016. február 12., péntek

Gondolóvalók mikró-paradigmái

Christian Zucconi szobra

Christian Zucconi  Aron Demetz ismerőse, akinek az égetett fa-szobrairól nem régen beszéltünk. Amikor Zucconi szobraira rábukkantam, azonnal feltűnt a két művész közötti gondolati rokonság, és hogy valójában van közöttük kapcsolat, az a facebook-on derült ki. 
Az újonnan felfedezett szobrász mindezek ellenére eltérő tartalmakkal dolgozik, nála a halál sokkal inkább végleges, mint Demecz gyantás, gombákkal be-nőt metamorfózisra kifutó faragványai esetében.
A vallási metafizika,  emberi vágy a feltámadásra, test és lélek szétszakítása, szintén a Patoni idealizmusból származik, és nemrégen a katolikus rádióban kritika ként halottam, hogy valamely vallási tételt Platónnal kívánták igazolni. 
Ma már ha valaki valamely nézet felől akar tudást szerezni, nem Platóntól vagy Arisztotelésztől eredeztet, hanem a tudománytól, amely racionálisabb, mégis metafizikai alapú, fogalmi paradigmák között mozog. 
Beszélgettem lelkésszel. Nem tudom, hol tart vallásfilozófia, ám bizonnyal nem ott, ahol a középkorban. A vallás úgy gondolom, sem Platónra, sem tudományos világképre nem szorul. 
Mindenesetre Zucconi szobrai elég, eredeti gondolni valóval szolgálnak.


Picassóra visszatérve,  igen régi televíziós riport jutott eszembe,- meglehet töredékesen. 
Arthur Miller óceánparti házához kivonult a stáb.  Riporter a villa teraszán beszélgetett  idős íróval, aki azt magyarázta, annyira magával ragadta Picasso munkássága, hogy egyszer csak azt érezte, megértette ezt a művészt, érti a munkáit.
Nem összemosni akarom Miller lelkesedését és a francia művész kiábrándultságát, saját és kortárs művészethez való viszonyát, mivel  időpontok, riport és nyilatkozat között, jelentős időeltérés lehet.
Picasso talán érzékelte  művészeti modern lecsengését, iskolák kimerítő filozófiáinak kimerülését, az eltárgyiasítható művek eltárgyiasítását, árucikk-értékűségét.
 Felszín logikaelvű művészetfilozófiai kategóriái valóban sugallhatják, hogy  megértéssel egyazon teret foglalok el létrehozó művésszel.  Művet jelképesen utána alkotom, és  létrejövő mező élménye,  pillanatra előbukkanó igazságot, vagy fogalmi megragadást, a művel való bírás magabiztos élményét generálja.
Mindez  paradoxon. 
Érteni vélem  művet, viszont csak abban lehetek biztos, hogy saját, művel kapcsolatos élményem felett rendelkezem.


  




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése