Címkék

2015. december 23., szerda

A két új ismerősöm egyike


A kiállítás eseményszerűsége után,- amelynek felületi bicsaklásai között, képiségében rejlik mélységi asszociáció,- térjünk át élményszerűségre. 
Élményszerűségre tekintettel Reni két festményére, amelyek első impresszióban technikailag semmiben nem akasztottak meg, sőt figuralistásában kitűnt a sok absztrakció közül.
Fekete Válival beszélgetve, -aki lévén művészettörténész,- festmények "tematizálhatósága" miatt, igen- csak hasonló dolgokat olvas el, mint én, - arra hívja fel figyelmet, hogy  absztrakt festményekről nehéz bármit is mondani, nehéz hozzájuk történetet kapcsolni.
Arra gondoltam, azért van ez, mivel kép, végső redukciót közöl. Persze redukciókkal szemben vannak homályos asszociációk. Pl: Ez a hasáb olyan mintha egy építkezésen eldöntött oszlop, vagy áthidalás lenne... 
Ez az asszociáció ritkán fejtődik ki,  tematizálatlanul átvillan, mint térélmény hangulat. Átvillan, mint egy bizonytalan, de lehetséges kiindulási alap, amely végső, -szinte metafizikai tisztázottság után,- már eredetről is le van szakítva.
Kétségtelen, az efféle transzcendens legózásnak van esztétikai élménye, köthető történetiséghez,  modernitás adott korszakához, iskolákhoz vagy filozófiákhoz.
A figuralítás vizuális fenomenológiai redukciót követel,  komplexitás elvonatkoztatását hétköznapi tartalmaktól, és ami mezőszerűen mutatkozik, az élmény.
Reni festményei cím nélküliek, így élményen túl azonnal titokzatos kézjelekre lettem figyelmes.
Amikor odahívtuk  ifjú festőnőt, hogy  kézjelek spirituális jelentéseit megerősítsük, ugyan csak meglepődött. Nem cáfolta, de nem is hagyta helyben.
- Ez nagyon érdekes, mivel erre így nem gondoltam.  Mindössze egy táncos két gesztusát emeltem ki. Festés közben  inkább az anatómiai tudásom  hiányosságai foglalkoztattak. 
Én is meglepődtem.
Nem jött le, hogy  táncosról van szó, és az anatómiai hibák sem mutatkoztak, amíg azokra, külön nem hívták fel  figyelmem.
Ám mindezzel semmi baj nincsen.  
Megismerés, kép másságának, -képhez képest szerző másságának,- elfogadásából indul el.  Adódhat valamely ponton, kölcsönös elfogadása megismerésnek, ez azonban nem világlátásbeli azonosság. 
 Vizuális tematizáció hasonlít szövegbelihez. Van olyan jelentésbeli üledék, ami nem szándékolt, éppen ezért nem is irányítható. Figuratív festmény konszenzusban sem általánosítható végső megragadási pontokra. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése