2017. augusztus 11., péntek

Félműveltségem okán

Ez egy régi történet. 
Kezdjük onnan, hogy  évtizedekkel ezelőtt, egy intézmény rám-nézve undorító működéssel, -bár ez akkoriban nem volt olyan ritka,- belső informális kommunikációs csatornái, hírképzése kapcsán félműveltnek minősített.
Akkoriban ez bántott, és egy barátom, kinek elpanaszoltam, azzal segített helyreállítani az egyensúlyt, hogy azt tanácsolta:
- Belegondoltál, mit jelent az, hogy félművelt?! Egyáltalán, mit jelent az, hogy művelt?! Mert én nem igazán tudom, mi mihez képest az ami.
Igaza volt, mert ugye  műveletlenhez képest  félművelt, óriási előny.  Akkoriban még létezett az általános műveltség körölbeli képzete, vagy is aki az érettségi humán tárgyai kapcsán beszélgető partnerként szóba jöhetett. 
A minősítés kompenzálása, még is részleges lehetett, hiszen hihetem én azt, hogy szép, jó, okos vagyok, ha az engem meghatározó környezet nem így akarja hinni. Az engem minősítő potentát, lehet bármekkora tuskó, ha kompetenciális helyzete, hatalma révén, be tud taposni  hierarchia neki (nekik)  megfelelő szféráiba.
 Nem akarnám mindezt túl magyarázni. Szerintem efféle lelki élményekre egészséges psziché, demokratikus társadalom, elégséges gyógyító erővel bír. 
Mindez onnan jött, hogy ma már egyre rövidebb idő alatt veszem észre, ha valaki magam-alá szeretne vinni, azonban saját értékeim tudatában, mégis szüntelen felülvizsgálatra szorulok.
Igen gyakran kiderül, saját tisztázatlan dolgaim, helytelen világnézeti mechanizmusaim akadályoznak, gátolnak továbblépésemben.
Ha valamit szeretnék és nem tudom elérni, akkor gyakorta külső falakat keresek és nevezek meg, pedig lehet, az egész struktúra elengedése, vagy pedig más kulcspontokra való átrendeződés segít.

Lehetséges műveltségemhez képest, mindig is félművelt maradok... Vállalható!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése