2017. július 28., péntek

Mi az ami igaz ?

Fogalmam sincsen, kell e filozófiai átlátóképesség, ahhoz, hogy valaki igaz képet fessen?! Az igaz szó önmagában semmit nem jelent. Az igaz szó csak kontextusba helyezve az ami, és talán az eltérő nézőpontok elégségesek a módosításhoz. Nincsen örök igaz, csak mereven kijelölt határok.
A matematikai igaz is lehatárolt peremfeltételeket igényel, és lehet egy matematikai rendszer ellentmondásmentes, ameddig egy másik, eltérő rendszer is az, de a kettő soha sem vegyíthető.
Ha valaki  közmegmeggyezést, egzisztenciális érdekeket követ, neki más lesz az igaz, mint annak, aki a határokat szeretné feszegetni, mint aki "át szeretne jutni a horizonton."
Talán saját magamat is korlátok közé szorítom, amikor azt gondolom, hogy a posztmodern korszak, modernre gyanakodva tekintő, azt meghaladni akaró törekvését, a lételméletet irányadónak tekintem.
Talán meg kell értenem, hogy aki intézményes keretek és érdekek mentén tekint rám, annak én is deviáns módon hatok.
Mindebből annyi következik, hogy a festő útja egyéni út, és az intézményes alkuk is kérdésesek. Mindenki annyit vállal, amennyit el tud viselni, amennyi mellett  nem fagy bele egzisztenciális érdekekbe, ha az egzisztencia alatt anyagi, metafizikus kereteket értünk, nem pedig létkereteket.
Lehet, hogy nem abból élek, hogy festek, és a megélhetésem közelít a modern rabszolgasághoz, a társadalmi elviselhetőség határaihoz, és mindez egy történeti, politikai, politológiai aspektust generál, miközben művészeti szempontból igyekszem a leggyorsabb fejlődés lehetőségeit fenntartani.
A helyzet sarkításokkal leírt, és talán holnap már nem is így látom. 
Azt azonban látom, művészeti szempontból ahányszor megalkudtam,  végül mindig paradigmát eredményezett. 
Ugyanakkor   szabad tétek is bizonyulhatnak tévedésnek. 
Egy igazán jó festmény (pedig) nyelv-előtti, vagy nyelv-utánin természetű. Adódik, hogy nekem a nyelv-utáni lesz a kézenfekvő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése