2016. március 13., vasárnap

Az ördög patikamérlegén


Christian Zucconi szobrai


Hamis-anima belülről külsődleges, mint az ördög patika mérlege, erkölcsre játszik, bűnökre, kísértésre, félelemre,  múltra vagy még meg sem történt jövőre. Belőle fakad  Rémálom Elm utcája. 
Egyszer megkérdeztem  ismerős lelkészt, miért van különbség az álom  túlságosan kritikus mivolta, és  általam éber állapotban elért, ön-azonosabb tudattalan tartalmak között, - ám efféle kérdésekre ritkán kapni direkt választ. 
Ilyen kérdéseket önmagunknak tesszük fel.  
Érkezik felelet, vagy pedig nem.
Tudom mikor vagyok önmagam és mikor külső erők, elvárások martaléka.
Tudom ki a Hamis-Anima és Zucconi is tudja. 
 Túlzott értelmi, logikai feldolgozással félresiklunk, ez elvezet  álom rákos burjánzásig, és körönként belehalunk, ameddig érzelmi viszonyulásunk egyoldalusága vérünket veszi, életerőt rabol.
Emanuele Trevi könyve tükör játék, és amikor a tükrök között megjelenik egy dolog, az úgy káprázat, hogy nem tudjuk pontosan, melyik belépési ponthoz, fényszöghöz soroljuk, még akkor sem, ha az eleve-látszat eleve-biztos pontnak tünteti fel magát, mivel belső átlépési pontokra vagyunk fókuszálva, és belső törvényszerűség, maga az áttűnés.




" De az igazi kala­márisban, abban, amilyent a nagyok használnak, egészen más anyagok forrnak: vér meg sperma meg fekália és az összes töb­bi megnevezhetetlen sár, minden szónál, minden konvenció­nál hatalmasabb és homályosabb vágyak, kívánságok és emlékek lüktetnek. Abba, bármennyire is farigcsáltam, az én tollacskám hegyét sosem sikerült belemártanom. Hát ezért voltam benne biztos, hogy az Őrült, ez a lehetetlen lény, ez az eleven csapás, rendelkezik valami értékessel, amit megtaníthat nekem, valamivel, amivel kapcsolatban most már nem tehetek úgy örökké, mintha nem ismerném."
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése