2016. február 29., hétfő

Egy festmény ontologiája


Christian Zucconi szobra


Az Amerikába való belépés nálam nem volt véletlen, bár tudtam mit jelent, nem feltétlenül akartam tudatosan megidézni. 
Azt is tudom,  ottani őslakosokról miért énekel Ákos.  
Indiánok magasan spiritualizált természeti nép, így saját viszonyaimat tekintve akár sas tollakat is viselhetek, amikor a levegő, vagy is a szellemi tér magaslataiból látok hétköznapi viszonylatokra.
Persze Amerika nem csupán azért jelent meg "tudattalannak" ma már egyre nehezebben nevezhető térfélen, mert S lelkész beszélt róla, -ott végzett missziót,- hanem mert más vonatkozások idézték meg. 
 Részben Emanuele Trevi könyve, a Valami írás.
Emanuele beavatással, beavatottsággal foglalkozó könyve Pasolini ürügyén Olasz országban játszódik, talán Rómában nagyrészt, bár tele van más helyekre való utalásokkal, azonban nem az aranyra fut ki, hanem a filmes és író óriás Olaj című keretmunkájából vezetődik le.
 Helyeknek álom-analóg jelentése az új földrész, amit önmagunkon belül fedezünk fel, amíg az O, a tökéletes szimbólum és betű. Olaszország amúgy is vallási központ ameddig Róm-a szótöréssel róm, egy paradigma töredékes vége, és talán újjászületés helye is. 
Nem csoda, hogy Pasolini szexuális jelenetei, amikor  főszereplő megkettőződik és nővé alakul át, beépítésre váró romos telkeken zajlik. 
Az új nem megtapasztalása, egyszerre alávetettség és gyönyör, egy helyen számos ifjúval történő meghágatás, a másik verziónál csak egy ifjú, de annak szerszáma méreténél fogva sokkal is felér.
Az alkímia, a  különböző elemek  egyesülése az Olaj esetén inkább akadálytalan, ám borzalmas és ijesztő folyamat, amelyre nem történt előzetes megrendelés.
Amerikába aki elmegy, jó ha megnézi Fort Knox arany-helyeit, állítólag itt őrzik  világ aranykészletének javát.



Jeremy Geddes művei és nyilatkozatai,  -amerikai út kapcsán,- másfajta kincseket rejtett, úgy mint azt az alig kifejtett tényt, hogy csupán hagyta, hogy mások, újságírók írják körül festményeit, de ő maga ilyet nem tett. 
Beszélt a megfestés körülményeiről, technikáiról, ám tartalomról szót nem ejtett. 
Úgy vélte, a jó kép elmond mindent, amit pedig ki kell egészíteni, az hiányos.
Na, akkor most!...
 Heidegger arról beszél, az "akárki"az, aki miatt  megértést meg kell nehezíteni. 
"Akárki" nem akar erőfeszítést. Akárki redukciókat akar, olyasmit amit már ismer, amihez van nagyon hasonló.
Mi történik, amikor "akárki" szembetalálkozik egy festménnyel, ami nem az általa ismert képzetnek felel meg, vagy bármi mással szembesül, ami komplexebb saját megértésénél?!
Heidegger úgy írja le az uralom alá vonás móduszát,(eltárgyiasítás) hogy néhány találomra kiemelt elem felvizezéséből (kiterjesztéséből) létrehoz  tárgyi horizontot, ami redukált. 
Ami ennek a redukciónak ellent mond, az tévedés, rontás, jobb esetben lényegtelen mellék körülmény.
Egyik részen áll tehát az érthetetleneket beszélő könyvmoly-szerű  náci, egyetemi tanár, a maga  világnézetével, amivel meghaladja állítólag, "akárki" általános, tehát igaz (eszményszerű) nézeteit...
Szellemi elitizmus?!
 Szentkuthy  bohóc-sapkát ölt, hogy meg ne fulladjon meg-nem-értés gyilkos reakciói között.
Nietzsche kell?! 
 Tömeg megvetése kell, (?!)  tömegnek megígért "szőke bestia" ?! 

 Érvényteleníteni lehet-e, fenti sarkításokat?!
János evangélista, kinek jelképe  sas, vajon mit kezdene "aranyak" önjelölt uraival?!

"Nem sokkal később az Üdvözítő maga is kinyilvánította, hogy Jánost nem puhafából faragták: a bátyjával, Jakabbal együtt a ,,mennydörgés fiainak'' nevezi őket (Mk 3,17). Ez a név jelzi, hogy nagyon is a cselekvés emberei voltak mindketten, s olykor dühös türelmetlenséggel ki is törtek..."



   

2016. február 26., péntek