Címkék

2015. december 8., kedd

Dia kiállítás meghívója


Indul a nap, és mivel éjszaka dolgoztam, aludni kell valamennyit. Többnyire még éjszaka eltervezem, mit szeretnék másnap csinálni.  Tervhez képest, mindig van eltérés, mégsem haszontalan, tudni, mi az amit nem végeztem el. Ez a tudás sokkal inkább jellemző rám, mint  katonás rend. Nem csak, hogy katonás rendről nincsen szó, hanem mondhatni, sors felülvezérel szétszórtságban. 
Örülök, amikor pusztán sodrásirányt tudok tartani. 
Aztán álomban embereket láttam, amint fura szögletes, absztrakt szobrok között mozognak. Szobrok nyúlánkok voltak, szögletesen üres felső résszel, amit én emberi arcokkal akartam kitölteni.  Egész egy vásártérre emlékeztetett, mivel végül valaki  amolyan asztal mögül magyarázott., miközben csinált valamit, amit nem láttam.Nem láttam, de kommentálta:
-Halad-ó... Settenked-ő.-mondta. 
Az O teljesség szimbólum  szögletes dolgokkal szemben, viszont  settenkedés valami rejtett, árnyékmenet. Vásár amúgy színes, nyugodt időszakot jelöl. 
Nem lenne rossz álom, de ritka, hogy ne éreznék paradoxonokat. Álomban minden magam vagyok, saját viszonylataim tendenciáival szembesülök, és csak kevésbé utal rá, ám mindig jelzi  éber valóság szegleteit. 
Az álom tartalma, és a felszín relativ korreláció. Éppen ebből fakadóan elfed, kiszámíthatatlanná tesz. Nagyon ritka  jósálom, ahol teljes az átfedés.
Az, hogy ez a vásár kiállítás is, vagy ténylegesen kiállítás, azt ébren, ki tudtam találni. 
Nem  lepett meg, amikor levelezésemben megtaláltam Bóbics Diána  festőnő, meghívóját, akivel  két éve együtt állítottunk ki, amikor  Nick Galéria megnyitott.


Dia kivételesen, azok közé tartozik, akiket - akit, helyi kortársak között,- kedvelek.  
Adott időpontra más dolgom lett volna. 
Azonnal megszerveztem dolgot, hogy ott lehessek. 
Nemrégiben (néhány napja,) át  suhant  agyamon, régen láttam tőle új munkákat. 
 Ellen állok  kísértésnek, -mindig is ellenálltam,- hogy ezekbe a jelekbe, (álom és gondolat,) utólag misztikumot magyarázzak. 
Nem azért mert nincsen, hanem azért, mert aki befele figyel, annak olyan jeldömpingje van jelzésekből, bizonyosan iránytűre van szüksége, két világ között.
 Meglepetés azután jött, hogy végig kísértem  facebookos linket.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése