2015. november 28., szombat

Többirányú lefűződés





Meglepne, ha nem így lenne, a meglepő többirányú lefűződés, a reflexióra késztető jelek, amelyek valahol ott mozognak, keringenek az ontológiai mélységben, egészen addig, ameddig elég energiát gyűjtenek, áttörjék a magasságot, ami nekünk mélység, és jelezzék, az emberi magasság elhelyezhetetlen.
Ezek a jelzések fordított reflexeknek tűnnek, néha talán azok is. 
Elemi szintű kommunikáció. 
Talán tényleg van, esetleg csak azért bukkan elő, mert ráfigyeltünk, mindig is ott volt, és így az elrejtődés, félutas találkozásból aktualizált. Teljesen mindegy, honnan jön  üzenet, ki vagy mi áll a végpontokon, maga a jelenség fontos, a jelenség élménye.
Mindez, maga a létkérdés megalapozó. E megalapozáson emberileg nincsen "azon túl", és ami afölött lebeg, intelligens mező, saját képi-érzelmi reflexióink, ami messze nyelv előtti, és nem logikai.
Más típusú intelligencia, szemlélet ami élményszerű és elsődlegesen  látással kapcsolódik. 
A kifejtés,  tematizálás akár képi, akár szövegbeli, elszakad  hordozótól és önálló jelentéssel kezd bírni.
Egy festő saját művével kapcsolatban, saját művében mond el mindent, ott jeleníti meg azt ami adott pillanat mezőjátéka, teljes és retorikailag  kifejezhetetlen. 
Erre erősített rá Geddes.
Ám engem érdekel, maga a mező. Heidegger zseniális, szövegbeli kifejtetlenségei, örökös újrakezdő nekifutásai a filozófia lehetséges csúcsa. 
Hogy egyáltalán beszélni tudjunk létezés intenzitásáról, egy festmény hétköznapi megközelítése alatt létező megalapozás-közeli megalapozásáról, magáról az élményről, ahhoz tudatosnak kell lenni.
Ez az intencionális, amit vizuális-fenomenológiának nevezek, alapvető kutatási területem. 
Amit e kutatás élményszerűségéről mondani lehet az esszészerű erőfeszítés, amelyben nem a megterhelődés, hanem  felfedezés, a lét felfedezésének öröme lényeges. Vizuális, vagy vizualitással kapcsolatos hermeneutika.

Ennyi bevezető után, térjünk  napi dolgokra.

Uzsai Márton fiatal pécsi festő. Már többször említésre került ebben a naplóban.
 Nagyon fiatal és tehetséges. Egyike azoknak, akiknek életútját, -amennyire lehetséges,- érdemes figyelemmel kísérni. Tegnap este megnéztem  kiállítási anyagát, ha már a megnyitóra nem tudtam elmenni. A fotókat megosztottam, de  blogger bejegyzést mára halasztottam.
Amikor megnyitottam  Irányítópultot,  Geddes kép fogadott.



 FUNDATION, az az

• alapítás, létesítés, alapok lerakása
• alap, alapfal, alapzat, kőágyazat


Az űrhajós kezében lévő ág a páfrányfenyő jellegzetes leveleivel, érzelmi utalás. A fa egy teljes élet szimbóluma, az őszi jelleg pedig nem igényel semmi magyarázatot. 






"A gingko fa leveleiben két nagyon fontos hatóanyag, a flavonoidok és a terpenoidok találhatóak, amik a Maryland Egyetem Orvosi Központja kutatói szerint erős antioxidáns tulajdonságokkal bírnak, védik a sejteket a káros szabad gyököktől.
Ezek élettanilag aktív természetes anyagok. Számos jótékony hatással rendelkeznek, javítják például az idegsejtek közötti jelátvitel minőségét, serkentik az agy energiaellátását. Fokozzák a verőerek rugalmasságát, ily módon javítva az agy és a végtagok vérellátását. Azoknak az idősödő embereknek, akiknek az agyi verőerei érelmeszesedés miatt beszűkültek, különösen nagy jelentőségű lehet a ginkgo biloba."


A ginko biloba azért is érdekes, mert átmenetet képez az ősibb páfrányfélék és lombos fák között.
A mezőgazdasági iskola kertjében,-ahol szakmát tanultam,- egyetlen példánya fellelhető volt. Latin nevét elsők között jegyeztem meg.

Most pedig Márton kiállításáról.

A hely nagyon közeli Szabad Kikötőhöz, ahol múltkor jártunk. Mindkettő ugyan abban a városnegyedben van, mondhatni a Zsolnay negyed szomszédsága.
A Corso meglehetősen új létesítmény, Szabad Kikötő meghitt egyszerűségéhez képest elegáns.








A recepciónál útba igazítottak és egy fiatal alkalmazott kérésemre csinált némi fényt. Öt percbe tellett, hogy ezen a helyen egy saját, lehetséges kiállítást elintézzek. Hétfőn felhív  szervező hölgy, megbeszélni a részleteket.











Ez a kép volt  egyik kedvencem!









2015. november 26., csütörtök

A másik valóság

  Jeremi Geddes



- Tárgyak a helyükön vannak, ha éppen nem egy robbanás sodrásában.  Galambok élik  megszokott életüket, és űrhajósruhákról sem mindig lehet eldönteni, üres sziluettek  csupán, vagy van e bennük valaki?!
 Emberek, ha egyáltalán jelen vannak, az csak empirikus, fizikai valóságuk, nem  szellemi. Mindig befelé fordulnak. Befelé néznek, minden gesztus meditatív, így azt kell gondolnunk,  képi környezetet, -amely abszurd horizontokat mutat,- belülről látják. 
Mindez meg is fordítható.
 Abban vannak jelen, amiben nincsenek, és ez egyértelműsíti, hogy mindez  jobb agyfélteke képi, érzelmi nyelve.
 Ennyire éles a szembenállás, logikai és képi, érzelmi, lineáris és hasonlósági gondolkodás között?! 
Ameddig  hétköznapi gondolkodás tele van berögzült körökkel, felgyűlő előítéletekkel, -paradigmatikus,- addig  vizuális fenomének  emberibb, különös vonatkozású szemléleti hálót tárnak elénk, amely adott és ontológiai értelemben megalapozó, nem pedig fogalmilag.   Festés csupán kifejtés. 
- Álomban szoktam  lebegni, repülni. Mit jelent ez? Azért kérdezem, mert soha nem űrhajós ruhában történik?!-kérdezte Sendy.- Az űrhajós ruha, ezek szerint konstruált csavar, hozzáadás lenne...?
- Amikor  városban repülsz,  emberek között emelkedsz szellemi magasságba. Eléred  magasabb szintjeiket, vagy akár föléjük is kerülsz. Ha mindezt segédeszköz nélkül teszed, eloldottad azokat az erőket, amelyek egyébként megkötöznek.



 Világűrbe konstrukciókkal lehet kijutni.   Eszköz megmutatja  módot. Ilyenkor olyan térbe kerül valaki, ahol már nem emberi vonatkozások veszik körül. Nincsenek gyökerek, sőt szellemileg is klauzúrában van, az tartja életben, amit magával hozott.
- Így érthető. Ha mindez  álom kiemelő valósága, - amikor belépünk egy Geddes festmény élményébe,  burkot viszünk, vihetünk, saját otthonosnak hitt világunkból. Űrhajós ruhán van ablak.  Látjuk a másik valóságot,- ami ebben az esetben, -nekünk bárhol van,- légüres, miközben  tényleges testi megjelenésünk rejtett. Amikor viszont testileg  megjelenünk, a látvány belső. Ilyenkor nincsen eszköz, hanem  elsődleges valóságot félre toltuk, és  másik valóságunkba szinte belerobbanunk.
- Igen, ez következik mindebből. 
Nem  képet fordítjuk le hétköznapi értelmezésre, -az meddő vállalkozás,- hanem  élményen osztozunk.  Élmény nem tárgyiasítható, ám megosztható.  Az élmény viszonylata állandóan változik, így csak ki lehet lépni belőle, meg lehet szakítani.
- És  házak robbanása?
-  Emeletes ház álomértelmezésben,  szellemi szintednek megfelelő. Másokra tekintve (szintén,) saját szinted jelenik meg. Ez a fajta építkezés, -ami szemléleted mögött dolgozik,- tudás felhalmozása. Ez a tudás, többnyire nem bölcsesség, hanem használati eszköz.  Manipulatív tudás olyan, amiben sokan lakni is szeretnek. Gondolj politikusra, ügynökre, aki bármit bárkinek elad. 
Azonban, amikor magasabban vagy,  messzebbre ellátsz. Az ablak, vagy erkély, kilátási hely, ahonnan magasabb világok tárulnak fel. Mégis, ez a fajta építkezés, nem hozza el  teljességet, hanem saját körében forog. Intellektuális felhalmozás paradigmatikus, és így válik érthetővé a bábeli hasonlat. 
Gyakran kiderül,  valamely nézetrendszerünk  hibás volt. Elég egyetlen réteg, hogy minden halomra dőljön.
 Ezután kénytelenek vagyunk újra építkezni. Amennyiben önrekonstrukció nem megy, ismét rommezőkön bolyongunk.
- Egyszerűbben; kiüresedő kapcsolatok, üres burkok, elhagyásra ítélt architektúrák... 


2015. november 22., vasárnap

Többes-világok

Jeremy Geddes festményei


-Jeremy Geddes festményeinek története hiány, és az megalapozó módon kideríthetetlen, hogy mi történt a nagyváros épületei között. Kezdetben foglalkoztatott, hogy Melbourne a kiindulási alap, ám csupán azért, mert mindenféle előzetes ismeret nélkül New York-ra asszociáltam. Hol van az előírva, hogy minden nagyváros prototípusa New York?! 
- Kulturális berögződés lehet. -mosolygott Sendy.
- Mindig  hétköznapi tudat-felhő összefüggései kisértenek. Mindent az egyezményes világhoz viszonyítunk, holott többes-világokban élünk. Nem a hétköznapi világban találkozunk, hanem világok átfedéseiben, holdudvaraiban. Hiába látok sok-száz embert naponta, mindössze sziluettek.Számomra nincsenek jelen, mindössze  megszokott képi struktúra játékának elemei. Mégis, amikor a játék menetében zavar támad, az olyan abszurd, mintha a saját történetiségem, jelenléthorizontomon támadt volna rés.
- A kérdésre adott válaszod ez, -amennyiben jól értem.- Arra a kérdésre, hogy ezeken a képeken hova tűntek az emberek, és ha nem tűntek el, hogyan lehet, hogy pszichikai értelemben nem jelenlévők.



- Még az sem egyértelmű, Geddes világában, hogyan hatnak  fizika törvényei. Nekem úgy tűnik, emberi környezetre és  galambokra normál gravitáció hat, de  emberekre, -akik vagy befele figyelnek, vagy űrruhát viselnek,-  súlytalanság törvénye érvényes.
 Ez két különböző szféra, ami  köznapi gondolkozásban soha nem találkozik.  Köznapi gondolkodás szemléleti sémái itt nem segítenek. Amennyiben azzal intézem el  dolgot, hogy ez szürreális, abszurd, azzal még nem kerültem közelebb a dolog értelméhez.
Az első szint, amit említettünk ontológiai.
- Kicsit részletesebben... Nem tudom követni.
- Tegyük fel, autóval haladsz New York belvárosában és egy közúti felüljáróhoz érsz. A felüljáró tetején van egy perc, amikor sem a visszapillantó tükörben, sem magad előtt nem látsz autót, sőt oldalt csupán néhány magas ház teteje jelenik meg. Az emberek eltűntek,  jobb agyfélteke számára, csupán a város maradt világnak.  Tér amiben emberek élnek, emberek nélkül. Ez  megalapozó ontológiai szint.  Jelenlétednek ez adódik, mégsem így gondolsz rá.  Bal agyféltekés szemlélet, ennek a látásmódnak útját állja, és elrejti. Kikerültél az emberek látványvilágából, de oksági viszony alapján várod, hogy újra megjelenjenek, ezért az ontológiai rés rejtett marad.
Ezek a festmények erre (is) hívják fel  figyelmemet. Adott egy sűrűn lakott város, tele lehet jelenléthiánnyal, ontológiai hasadékokkal. 
- Amit mondasz, nagyon intellektuálisnak tűnik. Mi ennek  végső haszna?
- Nem tudom,  létezik e végső haszon?! Tegyük fel, itt élsz egy metropolisban.  Naponta ezrével látsz embereket, mégis magányos vagy. Érzed, de soha nem kérdezel mögé. Fel sem tudod tenni a kérdést. Azt a kérdést, hogyan lehetséges, hogy rengeteg ember vesz körül és mégis egyedül vagyok?! Hogyan jöhet létre egy efféle paradoxon?! Arról nem is beszélve, miért fogadjuk el ezt a paradoxont normálisnak, adottnak, vagy egyenesen természeti törvényként?!





2015. november 20., péntek

Somogyi Éva és Lantos Tímea Japánról szóló úti beszámolóján készült fotók


Megkaptam a Canonhoz a 200-as telét ami makrózásra is alkalmas. Akármennyire fáradt is voltam, nyomban kipróbáltam. A városi fotózásról megosztok néhány fényképet, noha nem remekművek.












Ezután, mivel volt Somogyi Éva grafikus és papírkivágás művésztől meghívóm, elindultam a Szabad kikötő nevű ifjúsági kocsmába, ami azért több egy kocsmánál.
Évát a Nick megnyitóin gyakran láttam. Tudtam kicsoda. Facebookon keresztül, és más elmondásokból, Japán tanulmány útjáról is értesültem.
Most adódott alkalom, személyes bemutatkozásra.
A fenti projekten,- de nem ugyan abban az időben, - vett részt Lantos Timea keramikus, aki az út tapasztalatait doktori disszertációjának megírásához is hasznosítja.
Az eseményt végig nagyon élveztem, ezért is kerül napló bejegyzésre.










   Lantos Timi


Somogyi Éva 







2015. november 17., kedd

Betű-Szó-Kép kiállítás videója


Betű-Szó-Kép kiállítás
Országos Grafikai szimpózium
Szerző: Nick Art & amp; amp; amp; Tervezés, 2015. november 16.

Fekete Vali  művészettörténész nyilatkozata

2015. november 16., hétfő