2015. október 31., szombat

Egyszerűen intenzívek, összetettek...


Jonathan LeVine galéria anyagából -"Misere"

A " Misere" sorozatot nézegettük. Festmények részletessége alapján mindenki, nagyobb méreteket képzel el, mikor reprodukciókat vesz szemügyre. 
Jeremi Geddes-el kapcsolatban hamar rájöttem, sok konkrétum el van mosva, és előbb másra gondolunk, mint ami az igaz. Álomtartalmak is ilyenek. Amikor fordítani kezdjük, bele akarjuk helyezni  valóságba, szinte biztosra vehető, hogy máshol és mások lesznek  súlypontok, mint ami asszociatív mintáink alapján elvárható lenne. Talán ez is a lényeg.  
- Nem tudom jól értem e, -kérdezte Sendy,- ám, ha egy művészeti ötlet nyelvileg nem kifejthető, akkor mégis, miről írnak  tankönyvek, művészettörténészek, miről beszélsz egyáltalán, amikor értelmezel egy képet?   Ez az egész még mindig, kissé zavarosnak tűnik.
- Amikor  festményt értelmezek, vizuális nyelvet szeretnék verbálisra fordítani.  Fordítás mindig részleges és újjáalkotást igényel, hogy legalább az élményt meg tudjam osztani. Szó sincsen arról, hogy ez  reménytelen vállalkozás.  Hétköznapi értelmezés mindig valami hasonlóból indul el, van  előfeltevés, amit igazolni szeretne. Ez a fajta igazolás elhagyja  zavaró részleteket, azokat amelyek logikátlanok, viszont az előfeltételezett lényeget abszolutizálja, lehatárolja. Az így nyert struktúra vitákban kipróbálható, és ha nem tudják megdönteni, akkor az eredeti tárgy helyére állítható. Egyszerre manipulálja és uralja a tárgyat. Ez maga a metafizika. Mindent eltárgyiasít, mindent kiszámíthatóvá tesz. Minden uralható, besorolható hierarchiákba, adható-vehető.
- Ez a valóság. Van másik valóság is?! Van valami helyette? 
- A nem-egység. Összetett viszonylatok folytonos változásai. Elkülönböződés játékai. 



Kellenek  lehatárolások is, csak nem szabad azt hinni, hogy az tényleges valóság. Amikor rájöttem, hogy  kép megfestése rengeteg olyan belső folyamatot érint, aminek zajlása munka közben észlelhetővé változik, megmutatkozik, ám szavam sincsen rá, azok felé a filozófusok felé fordultam, akik hasonló  témákkal foglalkoznak. Például azt kérdezik, mi a lét?  Mindenki érzi mi az, de  legkreatívabb megközelítések sem képesek kimeríteni. 
Minden nekifutás  adott történeti szinten, adott szellemi szinten és adott pillanatban képes mondani valami igazat, de ami  igaz az változékony, soha nem merevedik puszta fogalommá.
- Akkor nincsen  módszer?
-Megközelítések vannak.  Lételmélet ontológiai fenomenológiát használ.  Minden egyezményes sablont félre kell tolni,  nem logikailag felépíteni valamiféle lényeget. Az kell, ami magától mutatkozik.
Ha úgy tetszik, egyéni módszer, -ami nem módszer, mert mindig más,- vizuális fenomenológia, amely nyelviséggel kombinálódik.
Mások műveiről lehet  beszélni, de sajátról így sem. 
 Éppen ez tanulható Jeremi Geddestől. Az, hogy munka közben adódó összes vizuális fenomén,  készülő műbe integrálódjon, ne pedig képi hiányok tematikai kipótlásába.  

                                               Jeremy Geddes:   Misere 2 (Részlet)

Nézd  ezeket a Geddes festményeket. Egyszerűen intenzívek, úgyanakkor összetettek... 

2015. október 29., csütörtök

A tudás erőfeszítés dolga

                             Jonathan LeVine galéria anyagából

- Mi az ami feltűnt, amikor elolvastad Geddesel készült interjúkat?- kérdeztem Sendyt, miközben szünetet tartottunk  galéria megnyitója után. 
Meg akartuk várni, hogy kisebb legyen  tömeg, és alaposabban szemügyre lehessen venni  festményeket.
Előbb  "High Line" vasszerkezetes felüljárójának fái és bokrai között haladtunk, - ahonnan kilátás nyílt 17 th Street magasabb épületeire. Azt követően az egy saroknyira haladó, Ny-9A négysávos autóútján átkelve,  - Chelesa Pieres kék épületét megkerülve,- Hudson folyó menti parkban sétáltunk.
Nem akartunk galériától messze eltávolodni. 
- Soha nem beszél  festményeiről, hanem rövid utalásokkal tér ki a válasz elől. Mindig a festéstechnikáját hozza szóba. Valahol meg is fogalmazza, hogy  képet kísérő narrációnak maradéktalanul be kell épülnie  festménybe. Ezért  történik az, hogy újságírók kénytelenek, -pár mondatban,- utalni arra, hogy miről is nem fog szó esni. Eléggé vicces... 
-Nem jó, ha  festő mondja meg, hol van történet, vagy különös viszony kibontásának vége.  Befogadónak kell rátalálni. 
 Filmnek van vége, de  közben feltett kérdésekre "csak az újabb képsorok válaszolnak".  Jelentés folyton módosul.
-  Azt nyilatkozta,  nem Concept Art-ot csinál. Nem fogalmi építkezés, ahogyan halad.
 Concept Art-al az a baj, hogy egyszerűsített fogalmi struktúrákon, "jelszavakon" keresztül közvetítődik.  Bárki által vitatható, megkérdőjelezhető.
 Ez a kérdés, minden  művészt foglalkoztat, aki nem pusztán érzelmi alapon dolgozik, és valamennyire poeta doktus. Képi-érzelmi intelligencia, a tudattalan kreativitása mindent ki tud fejezni, amit az értelmi oldal. Ki tud fejezni, és nem metafizikai struktúrákon keresztül. Metafizikával soha nem lehet eljutni végső, mögöttes igazságokig. Nincsenek tiszta, abszolút fogalmaink.  
- Geddes nem tűnik hülyének.  Az a benyomásom, nagyon intelligens.
- Egyértelmű. Nem hiszek  született tehetségben. Nem hiszek abban, amikor  festő azt állítja, csak csinálja amit csinál, de nem tudja miért.  Amikor azt mondja; műalkotás nem megmagyarázható, -az rendben volna,- de amikor mögé kérdezek, hogy miért nem, (?!) megáll minden tudomány.

Jeremy Gedes festménye

- Nyilatkozatok,- ha nem is direkt,- erre a kérdéskörre vannak ráépítve. Némi ellentmondást  véltem érezni, amikor arról beszél, hogy lassan felderít valami mögöttes ötletet, felépül egy esszé, ami azután beleépül a műbe. Mintha lenne mit mondania. Lenne, de nem mondja.  Festmény a referens.
- Így igaz. Ez nem ellentmondás, hanem  másik szint. Ezen gondolkozik,  kép ellen áll  tematizációnak. Több hasonló megközelítésekben ezt járja körül. 
Esszé ugyanúgy kreatív, -nem pedig strukturálisan kimeríthető,- mint a vizuális építkezés.  Kettő nem egy, ám kísérhetik egymást. Az átfedések kulcsokként használhatóak. Geddes ezt a szintet  átviszi  képre. Igaza is van.  
Csak  nagyon differenciált képek képesek ezt az újabb, -nem fordításos réteget,- beolvasztani.
Régi vallásos festmények,  külső jelentésegyüttesre mutattak, és azt sem volt egyszerű, mélységében megérteni. Teológiai, bibliai ismeret, nem volt általános, csak a puszta isten-hit.
Geddes azt mondja, ez a fajta rámutatás ma, (és) nála képen belül,  asszociációkon keresztül történik.
- Igen ám, de ma sem mindenki művelt vizuálisan, pszichológiailag, vagy filozófiailag. 
- Geddes magas kultúrát fest.  Magas festészet soha nem volt populáris. Attól még élvezhető, ha valaki nem tud belekérdezni. Tudás nem szétosztás, hanem erőfeszítés dolga.


Jeremy Gedes (Részlet)

2015. október 27., kedd

Világhírű festő Ausztráliából


 Hangulatos felüljáró vezet hosszan  Chelseai utcák felett

A galéria bejárata


Jeremi Geddes Ausztrál festő, Levin galériájában (galéria anyaga)

Jonathan Levin galériája közel  Hudson folyóhoz, a W20 th St mentén található.
 Valóban igaz, hogy ez a hely, világ egyik képzőművészeti epicentruma. Bármerre indul el valaki, kőhajításnyira galériákat talál.  Közelben már ismertem Anton Kern és Anna Kustera bemutatótermeit.
A mennyiségi kínálat festményekből és festőkből óriási. Rendszeresen figyelem amerikai művészek munkáit, -más nemzetközi szereplőkkel egyetemben. Nem ért nagy meglepetés, -bár akadnak kifejezetten amerikai témák,- nemzeti jelleg alig mutatható ki.  Produkciók zöme hasonló, történetileg behatárolt.
Úgy mint idehaza. 
Mégis,  magamfajtának efféle negyedek, paradicsomi helynek tűnnek.
A W20 th St mentén nem toronyházak, hanem  pár emeletes épületek állnak. Némelyik piros téglás, jellegzetes külső tűzlépcsőkkel.  
Környéken parkok, sok a fa.  



 Utca közvetlenül az NY-9A-ba torkollik. Ez az út Hudson folyó mentén fut, így nagyon el sem lehet tévedni.
Jonathan galériájáról annyit tudtam, amennyit  prospektusok szűkszavú összefoglalója tartalmazott.



A tulajdonos a 80-as években fordult  akkori ellenkultúra felé, érdekelte  képregény, graffiti, tetoválás.  Független kurátorként szervezett kiállításokat, majd 2001-ben saját galériát nyitott Pennsylvaniában,  egy évre rá Philadelphiában, és 2005-ben, 
-végül,- Manhattanban.
Nem tudom, mennyire lógott ki  sorból, mennyivel volt híresebb, mint  többi bemutatóhely. 
Az bizonyos, Jeremi Geddes  világhírneve itt alapozódott meg, és rajta keresztül  kiállítási tér ismertsége is szárnyakat kapott.



2015. október 24., szombat

A ROM (ruin)

 Jeremy Geddes: A rom (the ruin)

Térjünk vissza  "ground zero" övezetből  Manhattani Chelesa negyedbe. Chelesa a New York-i Montmarte.
Ott folytatom, hogy mikor Sendy benézett hozzám, hátha szükségem van valamire, megpillantotta  ágyra kirakott galériás prospektusok tetején, Jonathan Levine kiállítási anyagát, és Jeremi Geddes festmény repróját.
 Önkéntelen folytatólagossága párbeszédünknek.
 Természetesen jönni akart  megnyitóra, és néhány telefonnal szabaddá tette magát.

 Jeremy Geddes: A rom (részlet)

Megkérdezte mennyit tudok Jeremi Geddes-ről.
- Régebbről ismerem néhány festményét, így az űrhajós sorozatot, aminek ez a festmény egyik darabja.  Nemzetközi Szürreális Kollektíva hírleveléből és honlapjáról tudok erről a kiállításról.
Igazság szerint, valahogy azt képzeltem, a képeit sokkal régebben  láttam, mint ahogyan láthattam.    Képeken látható elemek mögöttes időutalása téveszthetett meg.  Űrhajózás fénykorára, New Yorkra,  modernitás mára letűnt korszakára, a 60-as, 70-es évekre asszociáltam. Ezekkel kötöttem össze  festőt, akinek személyéről szinte semmit nem tudtam, és aki akkor még nem is élt. 
Sendy némi habozás után átment  közeli könyvtárba, és kinyomtatott minden életrajzot, interjút, amit hamarjában elért.
Sikerült felkeltenem érdeklődését, ugyanaz érdekelte mint engem, bár gyanítottam, teljesen mások voltak indítékaink. 
W.-t soha nem mutatta be. Valóságban soha nem láttam férjének szobrait, és fogalmam sem volt, hogy hol is laknak. Ezeket a dolgokat  repülőút óta, szóba sem hozta, én pedig soha nem kérdeztem rá.

                                                          Jeremy Geddes: A rom (részlet)


2015. október 17., szombat

Pulzus

Pál Zoltán gyakran feltűnik a Galériában, hallomásból tudom, rengeteget segít, és amennyiben létezik olyan, hogy helyhez tartozó alkotókőr, ő ennek bizonyára egyik kulcsfigurája.
Az "Építészfórum.hú" tudósított,  hogy Győrben a megújult Dunakapu téren állították fel Pulzus elnevezésű szobrát, ami egy óriási mozgatható tükör. A fotókat, az ott közreadott linkről szedtem le, mivel fontosnak tartom, hogy a szellemi környezet e helyen is archiválva legyen.






Pál Zoltán az utolsó kiállítás megnyítón.

2015. október 14., szerda

Szörnyű de elegáns válasz

Mielőtt elhagytuk volna a parkot, ami körbe volt kerítve, és ott magaslott a felhőkarcoló azzal az érdekes csavarral  csupa üveg felületén, mintha csak azért épült volna, hogy elegáns választ adjon Abu Dhabi csodahajhász építményeire.


Cayenne

One Trade Center

Az új Bábel torony már élt, pedig teljesen be sem volt fejezve, számos szintet kiadtak már, Sendy szerint, ha lenne rá pénzünk, mi is bérelhetnénk irodát, akár egy teljes emeletet, hogy luxuskörnyezetben kereskedelmi világkarriert építsünk, a technokraták mára háttérbe szorultak, finoman szólva  pénz mozgatja, tartja markában a politikát.
Mivel tarot kártyás hasonlat tolakszik előtérbe, jó ok arra, hogy ne költözzünk be a rossz előéletű architektúrába,  mivel az összes emeletről rálátni a National Szeptember 11 múzeumra.
A belső csavar, Sendy válasza a repülőgépes beszélgetésre itt nyert végső kicsengést. 
A legnagyobb csarnok belső fala, szemben a bejárattal olyan falmaradvány amiből acélkötések állnak ki, másik termet pedig beborítja a háromezer áldozat fényképe, a terminálokról interaktív lekérdezésekkel, szinte mindent megtudhatunk, ki kicsoda volt, de a tantusz akkor esett le igazán, amikor megláttam a romok fotóit, azokat amelyek bejárták a világot. 
W. "szobrai" és a füstölgő romok között, a látvány struktúrái között szinte csak méretbeliek az eltérések.




A tarot beavató lapja,  égések, égetések, omlások örökké ható kondíciói, maga a rommező jelképes,  "zéro point" valójában időtlen, téren kívüli, hiszen a nulla kilométert jelöli, amihez mérhető minden eltávolodás, múlt vagy jövő, régi és új. 
A világban számos nulla kilométer hely létezik, ami nem hely, és csak relatíve pont. Az amerikai  nem egy, hanem háromezer, hozzáadva  rengeteg tűzoltót és katonát,  megnyomorodottakat, akik nem vesztettek el mindent,  mégis hozzá vannak láncolva rommezőhöz, miközben másik, magasabb szinten a 7.számumú épület bérlője Larry Silverstein hétmilliárd kártérítést zsebelt be.
Sendy olvasta Eric Hufschmid könyvét, amely telis-tele van  hely kérdéseivel és ellentmondásaival, hogy  magasabb mentális tér összeesküvése az egész, amely jól el van rejtve történetiség mögött.  Nem érdemes belemenni, hogy külső vagy belső terrortámadásról van e szó, hiszen  Painful Questions is végzetes vonzás. Lezárhatatlan... 
  



2015. október 13., kedd

További fotók a megnyítóról


Tóth Laci fotói 





















Ez a kiállítási anyag tökéletes dekonstruktivista határ kép és grafikus jel, utalás és absztrakció között, így lévén festő és csak kis mértékben grafikus, alkalmazott grafikus pedig legfeljebb kényszerből,- tehát szabad átjárás érdekfeszítő és szakmailag biztosan nagyon jó, de nem az én profilom között.
Megnézésre javaslom. 
A Lord nekem rokonszenves volt, az egzisztenciális mogulok díszsorfala pedig kifejezetten 430 nm – 780 nm hullámhossz-tartományába esett.

2015. október 11., vasárnap

Határidő bejegyzés az elvétésre


Tartoztam az ördögnek, -ahogy mondani szokták,-  egy úttal. Facebookon általános iskolai osztálytársaim szervezkedni kezdtek, és  osztálytalálkozót megelőző találka ötlete merült fel.
Ahogy elhangzott hely és időpont feljegyeztem  határidőnaplómba, -nem mintha rengeteg fontos programom lenne,- ám éppen ezért, ami van, az lehetőleg ne merüljön feledésbe.
Tehát Paulus, délután négy óra.
A pincérek mondják, ami éppen aktuálisan zajlik, az nem az. Nem Egyetem utcai általános. Aztán fél hatkor a különteremben is lesz valami. Mondanak egy két nevet, az nem stimmel, de az, hogy hány éves az körülbelül.
Fél-hatig dekkoltam ott, szerencsére volt internet sarok. Ennek a két fotónak erejéig használtam az új Canont.
 Közben eleredt az eső.
Végül jönni kezdtek  (kb.) korombeli fazonok, de egyik sem volt ismerős. Szerencsére  különterembe ki volt téve  Nagy Lajos gimis tabló, így tudtam gáz van, és pár nyugis, semmivel eltöltött órával gazdagabban távoztam.
Bár a hely  egyetem szomszédságában van, amikor oda jártam, ezt a helyet soha nem kerestük fel. 
Így utóbb megértem miért, de ennek ellenére javasolom. 
Igazi alkalmakhoz remekül illeszthető.