2015. február 25., szerda

Analóg...

                                                                 
    Rékai Zs. Készülő festmény grafikája.

Kép (értsed: festmény) nem hosszú távú program, hanem ötletben megelőlegezett beérés, amikor jelenlét kitüntetett pontján, a lehetőségek önmegértése aktualizál.
Aktualizációs pillanatban ismét visszatérünk ötlet eredetéhez és kiderül, miféle viszony kapcsolja egzisztenciához. A részeltessen kidolgozott festménytervet önmagából értjük meg.
Minden más ezután következik.
 Gond lesz részletesség. Vajon elégséges e a meglévő technika,  fontos e létviszonyhoz rendelt, erőteljesen analóg, dologi  körülépítés?! Hol kell vagy lehet redukálni?  Mit lehet fokozni?!
Ezek a struktúrák, minták vagy ritmusok nem tudatosan konstruálódnak, hanem megtörténnek.
Festés konstrukción túli. Ami régen analitika, logika és erőfeszítés volt, az valamikorra beérik.
Kreatív felfejtés, egyben hermeneutika.

Megmutatkozó megfesthető.  




2015. február 23., hétfő

Hím hostessek...

Az új felfedezett az Artistaday, hogy legyen kiket felfedezni.
Olyan web-galériárol van szó, amelynek folyosói irtózatosan tekervényesek, pont mint  Üres Királyság volt,(- amíg működött,-) csak addig, ameddig Kingdom kisebb nagyobb termeket  mutatott, itt pusztán beugrók vannak.
Jöhetnénk más hasonlattal. Belépünk multinacionális áruházba, és elsőre feltűnnek hostess formaruhába bujtatott csajok, kik új termék darabkáival etetik be, párzási időszak transzbódulatától éhes, arra ődöngő hímek és nem hímek hadait.
Maradjunk ennél a fedőképnél, ha már jött hitlevél, és elsőre Matthew Grabelsky New Yorkban élő festő két, az-az két munkáját csodálhattam meg.


 Az elsőn –ami hírlevél linkjéhez is csatolva volt,- fiatal lány bevásárlószatyrot tartva ölében, utazik metrón, és mellette jólöltözött, kesztyűt és sálat viselő bikafejű férfi ül. A mű latens feszültsége abból adódik, hogy ameddig lány mindennapi öltözékében, hétköznapiságában vonzó, az állatember kifejezetten elegáns.
Nem eldönthető, ismerik-e egymást, - mivel ez a metró, ahol idegenek  ülhetnek egymás mellett,- azonban lány mellett van üres szék, és bár maguk elé néznek, -egy közös pontra  semmiben,- már van annyi képi elem, kitaláljuk, miről  van szó.
Ez mindennapi ösztönös egymáshoz sodródás, ürügy testi érintkezéshez. Be nem vallott vonzódás, ám csupán azért be nem vallott, mert többnyire varázslat nem töri át helyzet pillanatait. ( Más Grabelsky festményeken meg áttöri!)
Grabelsky erre, etológiai és hétköznapi vonzalmakra játszik. Divatos középszerű fiatalság és eleganciával, uralommal lehatárolt állati, nagyon is csereszabatos.
Erre való Artistaday, felkelti a figyelmet.
 Művészek és galériások rövid életrajz, két festmény alapján tovább kutathatnak, illetve lap alján néhány más munka (falatkák,) másokhoz visz el.
Na, jó!
Nem tudtam ellenállni. Regisztráltam.
Talán következő kiállítás után üzemeltetőknek elküldök bemutatkozásra, bemutatásra szánt munkákat.

Nincsen kétségem, sikeres leszek. 
Kellenek hím-hostessek…



2015. február 22., vasárnap

Vizuális aprópénzek



Ha komolyan venném, talán szégyellném  magamat, hogy nem csak 
évente egyszer van újrakezdés, hanem nivellált időpillanatok mindegyikében. Szerencsére nem hiszek  metafizikai időkonstrukcióban, sőt semmiféle éles elméjű konstrukcióban. 

Jordi Galego fotója véletlenszerűen került elém, az címe Lolita előtt a szörny. Képet illusztrálhatnám is, mert többnyire az van, rengeteg vizuális anyag torlódik, tovább lapozom, és késöbb, utóbb jövök rá, azt ott, akkor most ide tudom illeszteni, ám mire stimmelne, addigra nem találom.
Hát ez metafizika. Nivellált pillanatok varázslata, -hogy nem stimmel az egész,- mégis hatása alatt tart. Azt érzed, hogy ebből  kikerekedik valami túlépíthető. Ez a túl építkezés ami  nem igaz, és így nem is élet egész…
Noein legein.

Platon meg Arisztotelész tévedett.  Lét nem levezethető logoszból, nem teoretikus. Jelentés és értelem nem képez saját régiót, csupán történeti létből következik,  egzisztenciában mutatkozó.

A filozófia arra kell,  amit napi gyakorlatból ismerek, arra erősítsen.

Tehát ez a Lolita nem gyerek lány, ki rámered arra, amire egy Lolita rámeredhet. 

Nem az és mégis, ha eltekintek idő előrehaladásától…
 Már is visszazuhantunk metafizikai szintre.
 Visszazuhantunk volna, ha mindez nem játék lenne.

Lolita idős asszony, előtte laptopp van nyitva, mint történeti jelenlét jele, de nem monitorra mered. Monitor felett somolyog, ki a  képből.
Rám néz!
Tetszem neki. 

Ennek a vén Lolitának tetszik a szörny.

Gallego sok vénlányt fotóz, olyat is aki fiatal nő fényképét tartja  arca elé. Ez a humor szintén ismerős...

Múlt nincsen, jövő még nincs, csak  örök jelen. 

Ebből ez következik. Vagy más is?!  
Sok vénlány között van egy fiatal. Egyetlen egy. Kínai tini. (Keleti lányok ma divatosak.)  
Evőpálcikáján skorpiók másznak.
 Elsőt éppen keresztül harapja, de nem látványra figyel, maga elé néz  semmibe. Ez belső élmény. Fanyalgás. 
Az fotó címe: Ízlelgette a skorpiókat.
Pekingben készült, egy éve.
 Gép Canon EOS 5D Mark II és egy 70mm-es optika.
 Fantasztikus.
Látod nem egészen szabályos fogakat, - nem csúnya, inkább életszerű,- ahogy közöttük bevezeti pálcikát. Másodpercig skorpiók izére gondolsz, akarom meg nem is játékára.  

Aztán előtör ősi mélystruktúra... 

Ezek vizuális aprópénzek.

Nem mindig nagy bankjegyek kellenek!

2015. február 21., szombat

Nick Art Galéria: Kapcsolat - című kiállítása


A kiállítás megnyitója szokatlanul korai időpontra esett, és ki is tolódott  hónap másik felére. 
Nem hagytam ki, hiszen kultúrmisszióról volt szó. Arad Pécs testvérvárosa, és évtizedet meghaladó kapcsolatoknak egyik fontos eleme  képzőművészet.
Ahogy azt Bognár Leventétől megtudtuk, Arad 2021-ben pályázik  Európa Kulturális Fővárosa rangra, és így rengeteg tapasztalatot tud átvenni Pécstől.


Rendezvényt megelőzőlen, Városházán  aláírt együttműködési megállapodásról Páva Zsolt Pécs polgármestere beszélt.
Krisztián érezve  dolog kultúrpolitikai jelentőségét, már  megnyitót megelőzőleg elmélyülten gondolkodva járkált  átriumos udvarban, átgondolva mondandóját.
Amikor  kiállító román művészek nevéhez ért, rutinosan megkérte Siska-Szabó Hajnalkát, -aki szintén résztvevő művészként szerepelt,- olvassa fel  idegen kiejtésű neveket.
A festményeket gyorsan végig fényképeztem, megállapítottam, hogy jelenlévő ismerős művészek szociális rutinjai  régiek, így én sem igen változtattam, legfeljebb annyit, hogy  fogadást fehérborral kezdtem, és csak utána kóstoltam meg  vöröset.
Amit láttam  alább közre adom, és ha mások (profik) fotói  elkészülnek, azt utólag, - bejegyzést nem megbontva,- csatolni fogom. 




























Tóth Laci fotói




















2015. február 20., péntek

Ádám második -metafizikai- teremtése

Dino Walls festményei

Azt hiszem Dino Walls képeivel kapcsolatban lezárom a fejtegetéseimet. Azért zárom le, mivel ezeket a képeket értem, -végtelenségig lehetne róluk beszélni,- kevés  többértelműség bennük. 
A többértelműséggel nincsen baj, gyakran harmonikusan illeszkednek a festmény belső útvonalaihoz, esetenként zsákutca vagy semmibe nyíló útvonal a feltett kérdés helye.
Dino nem ezen a módon kérdez, hanem abba ás, ami az általános erőszakos visszavezetése különösre, és ami közös sorsunkból ismerősen azonos tapasztalat. 
Számomra Dino felismerései nem pusztán ellenállás helyei, hanem  visszaigazolásé, hogy emberi valóság csak lételméleti alapokból levezetve ér valamit.  Nem Dinó képeinek igazságára kérdezek, -az evidens,- hanem arra az ontologiai utópiára, ami még nem  világ uralkodó látásmódja, és  talán soha nem is lesz, azonban  jelenlévő. Valami formában, képiségben vagy másként, mindig is jelenvolt.  

Az utolsó festmény, amit szemügyre veszünk, annak  háttere kék.  A fal szellemi.  
Álomban egy bekeretezett, lehatárolt rész saját világ zárlata, és a képszerűség  fantáziát idézi, de itt  keretben tárgy és nem képszerűség van.
Ezek a zsákvarrótűk eszközök  képen és a falon ejthető karmolásokhoz.  Metafizikai fal önvédelme, hogy ha valaki le akarná gyűrni, akkor az önmagát gyűri le. Ez indított hatás visszavezetése, kondíciója.
 Kirívó fájdalomba már sokan beleőszültek.
 Úgy tartják, ha valaki testén efféle sávos karmolásokat látunk, az  ördöggel, démonokkal találkozott.
Ezeket a metafizikai titkokat jól ismeri és használja is populáris filmipar.
Freddy Krueger ma már klasszikusnak számító figura, aki az ember rémálmaiban bukkan elő, és amikor már valaki végleg kimerült, mert nem mer elaludni, akkor éber víziókból lép át  valóságba.