2014. szeptember 28., vasárnap

Mű működésében előlegezi...

Conor Harrington festményei

Nem tudom pontosan, mikor, hol olvastam előszór Heideggernél  ugrásról.
 Valójában, ha más szavakkal is,  metafizika meghaladásának problémaköre, így vagy úgy, ezen fogalom körül forog.  A kidolgozott eszközrendszer  azt a célt szolgálja, hogy  hagyományos gondolkodásmód torlodó ellentmondásai közül, valami olyasmibe vezessen át, aminek elgondolása is nehézségekbe ütközik. Nehézségbe ütközik, hiszen a különös, az egyéni létnél távolabb, nem lehet hatolni. 
 Ami azon túl van, puszta spekuláció.



 Annak ellenére, hogy Heideggernél másról sem volt szó, mint  meglévő határok feszegetéséről,  ugrás kérdésköre, -mint olyan,- a Vom Ereignis kivonatának olvasása közben tűnt fel. (Nekem)

Létező történeti megnyilvánulásának elgondolása fenomenológia, aminek eredeti célja is  metafizikai megközelítés megkerülése, nem lényegekre, szubsztanciákra, használhatóságra való koncentrálás, hanem a technika, politika, művészet ontológiai szemügyrevételét célozza.
Metafizikai világ elhagyatottságából fakadó ínség mozgatja a léttörténeti gondolkodásmódot. Az ínségben jelenik meg a sajáttá-tevő esemény.

A metafizikai létkérdés feltétele, az első kezdet, amely új kezdetet készít elő.
 A második kezdet igazságába való eljutás az ugrás, ami a sajáttá-tevő eseményen keresztül valósul meg.
Az ugrás gondolkodás
 Ugrás a lét igazságába történik. A sajáttá-tétel révén  gondolkodás az igazság alapításába, az ittlétbe jut.




Itt kapcsoljuk be  festészetet, abba a körbe, amiről Heller beszélt, és amiről még szólni  fogunk. 
Valamikor onnan indultunk el, Tandori Dezső azon kijelentésétől, hogy  szürrealizmus metafizika. Hiába van  akkori  (régebbi, Breton féle,) és mai szürrealizmus között  modernizmusban megjelenő avantgárd, már  akkori szürrealizmus is, inkább metafizikából kivezető út, mint benne gyökerező.



Ha történetiségében vizuális ínséget, abban a korszakban lokalizáljuk, - szürrealizmus mint ontológiai horizont, mint ittlét, mostani időkben nyílik meg igazán.
A második kezdet szürrealizmusa,  nem lehet más, mint ittlét. Jelenlét. Dasein szürrealizmus.
A jelző sokkal inkább ezt a második kezdetet, -mint történeti megnyilatkozást,- jelöli , nem pedig  ontológiai szemügyrévételt,- hiszen  mű  evidensen, működésében előlegezi, (vagy visszamenőlegesen  fémjelzi, az egész filozófiai erőfeszítést.






2014. szeptember 27., szombat

Az ugrás

Adam Stennett festményei

Mint említettem Heidegger szerteágazó életművében folyamatosan használ kifejezéseket, amelyeket vagy megmagyaráz valahol,- leginkább utalásokkal, és igy átmeneti kreatív áthidalásokat alkalmazunk, amelyek nálam, gyakorta utobb módosulnak,- vagy pedig, értelmezésekből jutok használható megoldásokhoz.
Heller írásait említve, és azokat olvasva nemesedik a meglévő anyag, vagy pedig ujabb kérdések merülnek fel. 
Amire dolog kifut, az a posztmodern. Heidegger igen sok tekintetben ezt a világszemléletet készíti elő, és ennek megértésében is igaz, amit filozófus barátom mondott: A filozófia életre szoló elfoglaltság.
A festészet is az, márpedig Heideggernél a filozófiai igazság, a műalkotás igazában ismeri fel őnmagát. Már nem is filozófiai igazságként mutatódik, hanem a műalkotás igazaként.
Heideggert  műalkotásokban az igazság érdekli. 
Amikor külön-külön, barátaimnak megmutattam legújabb festményem tervét,- egy olyan tervet amiben ellentmondások, sőt elidegenitő hatás is megjelenik,- pusztán  kellemes látvány túlsúlya és képhangulat elégséges volt, hogy "szépnek", sőt vonzó képnek minősítsék.  
Filozófiai alap,  efféle tetszés- egyszerűsítést nálam kizár. 
 Az  is lehetséges, -ismerőseimnél- ez már nem ugyan annak a "szépnek" megjelölése, amit korábban felszíni látvány érzéki öröme okozott, hanem ösztönös érzékelése,  belső pszichikai reakció újdonságának, korszak jellegének.
Mivel képalkotás határterület, amiben kreatív szabadság és logikai stilizáció egység, mindkettő és egyik sem,- ismét Heideggerhez kell nyúlni, aki műalkotásban  filozófiát , mint a mű (költészet) világosságát, el nem rejtettetként ismeri fel.


Adam Stennett festménye

Ez az igazság nála nem metafizikai, -mint Nietzschénél, aki hatalomakarásának legtisztább képletét pillantja meg ,- és nem is váltható át semmiféle haszonelvűségre.
 Mű úgy van leírva mint föld és a világ vitája.
 A mű saját világot teremt ami a földet saját nyíltságába kényszeríti, ott megtartja, de nem formálja mássá.  
Vita nem vezet kiegyezéshez. ( Ez már posztmodern szempont.)

A világlás és elrejtés pere, amiben  föld  hordozó, és önmagát mindig elzáró.
Heller rámutat,  Heidegger a Hegeli világszellem dialektikáját veszi át, olyan módon, hogy közben azt dekonstruálja.
Itt tartalom és forma úgy jelenik meg, hogy tartalom a forma és anyag egysége, az alap pedig eltűnik a tartalomban.
Az ugrás, amire az egész gondolatmenet kimegy, -anélkül, hogy  filozófiai részletekbe ásnánk magunkat,-az, hogy Heidegger  igazság körüli alapszavakat úgy foglalta egybe, hogy nem minősíti őket, hanem mögéjük kerül.
"Az igazság története, a világok története".-mondja Heller.
 A mű már nem tartalom és forma dialektikája, amiben egyik, másikba csap át -ezzel Heidegger semmit nem kezd, ez föld és világ egysége. 
A világlás fontos.
 Világlás a kibékíthetetlen ellentmondásból jön. Nincsen kiegyezésre, beteljesedésre, abszolútra való kifutás. Nem jön el  szellem uralma, nem jön végső aranykor.
 Mű igazsága nem is tudományos igazság. 
Műalkotás tudományról, művészet-üzemről az emberi igazságot mondja ki.  
Igazság művészetben el nem rejtett.
A világ megnyitása, mindig egy gondolat megnyitása.  Gondolat töredék, fragmentált, és soha nincsen végig gondolva. (Ebből adódik föld és világ lezárhatatlan vitája.)
Körökbe lépünk be, perekbe, párbeszédekbe. 
Mű, művész, műalkotás szintén  kör.

2014. szeptember 26., péntek

Mozdulat művészet


Közben a városban is zajlik Az élet. Krisztiánéktól tudom, hogy a Műhely Galériában Új kiállítás nyilt és a megnyitó szintén szenzációs élmény volt.



2014. szeptember 25., csütörtök

Lilla és Oti kiállitása a Vasutas Galériában












                                                          Nick Galériás barátaim, és művészek is eljöttek









2014. szeptember 21., vasárnap

ez a tisztás, világlik mindenkinek...

Festeni nem létszükséglet, és nem lehet tudni, amikor Csontváryt elhívta az istenség, miféle idő feletti dolgot látott, akkor amikor a patikus segédnek gőze sem volt mi az a Napút, még festeni sem tudott, csak azután kezdte el tanulni. 
A zsebében talált mag cédrusfa lett, és bár  művészettörténet számára nyereség, saját lét-története szempontjából nem biztos, hogy annyira élvezte kortárs művészek lekezelését, a "dilisség" különböző bélyegeit, az elszigeteltséget, úgyhogy amit kapott az jó nagy adag ambivalencia, határhelyzet egész és megtört lét között.

A határhelyzet meglehetősen posztmodern dolog, a lehetetlen abszolutizmusba való ugrás, pszichologizmus és autenticitás, egyik sem és mind a kettő, de a kifejezhetetlen igazsága nem az élettörténetéből mutatható ki, hanem a festészetéből.
Heller Ágnes észrevétele figyelemre méltó, amikor Berzsenyit méltatja, egyrészt arról beszél, hogy kereste  titkát, és nem találta, hogy  általános iskolai verselemzések "élveboncolások",- hány metafora van egy versben, mi az a hasonlat,-tehát a vers elemző magyarázata, a teljes megértésre való törekvés a vers halála.
Mindezek után jelentős kulcsokat ad,  és az a Berzsenyi, aki "Nem az Én Berzsenyim" volt középiskolában, hirtelen érdekessé változott.

Berzsenyiről mint filozófusról mit sem tudtam.
Verseiben számos platonizmus jelenik meg.  Kifejezett filozófiai munkája nem nyert elismerést.
Heller kimutatja, hogy verseiben fellelhető sztoikus kifejtések, a felvilágosodás észvallása érdektelen. Mára bizonyosan az. Ezzel szemben, nagyobb verseiben megjelenő filozófia egyéni,  sehova nem besorolható.
 Hellernek az tetszik amikor és ahogyan, a történelmet és organikusat kapcsolja egybe.

Berzsenyi Napóleon versét idézi, akit  kor szabadságeszménye emelt  magasba, de ezt a hatalom megragadására használta fel, ezért az őt magasba emelő kéz: "ver most porba viszontag: Benned az emberiség ügye bosszulva vagyon."
Erre mondja Heller: "antimachiavelliánus" és  Fortuna nem megerőszakolható.

Csontváry és Berzsenyi úgy is összehozható, hogy a vidéki életet élő "bunkó" és annak érzékeny kvalitása szinte áthidalhatatlan, ambivalens.
Berzsenyi ( Csontváry) mániás depressziója szuperszenzitivitásal párosult.  Ez tette képessé, hogy más normálisok" egy kvázi organikus világ metafizikájában az élet szépségeit és mélységeit felfedezzék."

Amikor dasMan (akárki) és autentikus létmód közötti áthidalhatatlanságról beszél  filozófia, vagy szól  festészet igazsága,   ráélező világot veszem szemügyre, máshol azonban, mintha lenne,  békésebb békés átfedés. (Heller mindkét esetet szóba hozza.)
  
Határhelyzet, hogy pólusok között nincsen áthidalás, vagy kellene, hogy legyen. Egyik vagy másik, egyik sem és mindkettő egyszerre....

Fábio Magalhães festészete, Jenny Saville ikonikusnak mondott test, vagy hús-festészetét feszíti tovább. 
Úgy nyilatkozik, hogy  vászon hiperrealizmusa meditatív, és hogy a kidolgozottság erőszakos metafizikája ontológia....
Feltételezem, hogy így, most ez a tisztás, világlik mindenkinek...


Fábio Magalhães festményei







2014. szeptember 19., péntek

Én Te vagyok

Rékai Zsolt: Én Te vagyok

Elkészült. Szerettem festeni, bár néhány részlettel gondjaim voltak, de ez megszokott. Mindig van eltérés az eredetileg eltervezetthez képest.
Közben olvastam Heidegger néhány alapművét, így a "Levél a Humanizmusról" és "Mi a metafizika" című írásait.
Mindig lenyűgöz a nyelvi eredetisége és találékonysága, ráadásul néhány alapkategóriára is fény derült, miközben ezeket kifejtette, mindjárt hozzá is rakta, hogy káros mindenféle végső fogalmi tematizáció. És valóban, ezt szemére is hányták, hogy erőfeszítés kell megérteni azt, amiről ő úgy nyilatkozik: a metafizikát nem felfele kell túlhaladni, hanem vissza kell fordulni, a legegyszerűbb alapokra kell tekinteni, oda amit már rengeteg üledék rejt el.
Tényleg olyasmiről beszél, mint amilyen egy festmény létrehozása, egy vers megírása. Erre mondta, hogy horizontális transzcendencia.
Olyan mélyre kell menni, amennyire magasra hatolt a metafizika.
Olyan különösről kell szólni, amilyen paradigmákat másik oldalon az általános épít.
Heidegger végül öreg korára hagyta az egészet és verseket kezdett írni.Filozófus barátom szerint borzasztóak, jobb a filozófiai szövege... Majd kiderül. Egyszer csak elolvasom, ott van a könyvtárban.
Értem. Minden világnézet egyben nyelvi ketrec is. Nyelvjáték amiben a játék fontosabb mint a nyelv.
Amikor már túl sok ontológiai gondolatkísérletet hajtottam végre,
túl sok metafizikával kerültem szembe, mindig légszomjat kapok. Ilyenkor Hellert kezdek el olvasni.
 Ez felold némileg.
Heller Ágnes van annyira intelligens, hogy nem élez túl semmit,
jól tűri  posztmodern skrizoiditást.
 Végül  záró gondolat.  
Egyszerűség nem az, hogy valaki  felszínen jól alkalmazkodik  szociális elvárásokhoz, problémamentes,  teszi amit lehet és nem agyal, mert  helyzet és lehetőség szociális elvárásai mindig is leközvetítődnek....
Ilyen egyszerűséget én soha nem akarnék...

2014. szeptember 18., csütörtök

Rékai Lilla és Török Otilia: kiállítás-Meghívó




Szeretettel meghívunk mindenkit a kiállítás megnyitónkra. 2014 Pécs, Vasutas Művelődési Ház szeptember 25 csütörtök 5 órai kezdettel. Megnyitó beszéd: Nagy Norbert költő, fuvola, ének: Bazsó Boglárka 13 éves, vers: Bán Éva, hegedű: Kocsmár Lilla 9 éves, táltos dob bemutató táltos dob, ének: Urbán Dániel. Ez a nap több mint egy egyszerű kiállítás megnyitó.Törekszünk a színvonalas, hangulatos estre. Arra, hogy kicsik és nagyok egyaránt jól érezzék magukat e fergeteges estén. Ez a nap mindkettőnk számára ajándék, a legnagyobb ünnepe az évnek.. Megtisztelve érezzük magunkat mikor bárki! szeretteink és művészet kedvelők egyaránt kitüntetnek minket a figyelmükkel. Ez az est rólunk szól és arról amit adhatunk nektek... a lelkünket és a szeretetünket.https://www.facebook.com/events/290503734480584/

Körte műterme

2014. szeptember 15., hétfő

Lilla könyvillusztrációja



És igy hirtelen, amit még találtam:



"Klán" hírek


A hónap személyesen legfontosabb eseménye, hogy Lillának és barátnőjének, Török Otiliának kiállítása lesz a Vasutas Művelődési házban. 
Ahogyan Lilla szárnyas liliomos grafikájából látható Pécs vonatkozásában igen elkötelezett.
A jelkép a Zsolnay kút eozin vízköpő feje nyomán vállt elterjedté, -egy a számos Pécsre utaló szimbólum közül.
Zsolnai magát a formát   a nagyszentmiklósi aranykincs egyik darabjának fejrészletéből vette, és Lillánál így vállt -hagyományosan,- személyes vizuális mítoszának részévé.
Nem nehéz megjósolni, hogy ez lesz a kiállítás vezérmotívuma.



Lillával utóbb egy "klánrendezvényen" találkoztam, nagynénénk rendezte születésnapja alkalmából, és nagyon élveztem. Unokatestvéreim gyerekei között is akad igen tehetségesen rajzoló, így Tündi, aki bizonyosan eljön a fent említett eseményre.




2014. szeptember 11., csütörtök

Még egy tv-s műsor

2014. szeptember 10., szerda

Tóth Laci fotói is bombabiztosak


Ahhoz képest, hogy nem voltam jelen, a kiállítás és maga a megnyitó, ismét remekül archivált, számomra is jól lekövethető.
Viszont amire mindenképpen el kell mennem, az Lilla és  barátnőjének grafikai kiállítása lesz  hónap vége felé, a Vasutas Művelődési Házban.  
















Körte ( Körtvélyesii László ) dolgozik Tóth László fotóin. Mindkét művészt nagyra tartom.