2014. június 30., hétfő

Nem szalad el...

Lassan benne vagyunk nyár közepében. Nem gondolom, hogy nagyon koncentrálni kellene soron következő feladatokra. hagyom, kibontakozzanak lehetőségek.  Sokat bízok véletlenre, ami köztudottan szürrealizmusban mást jelent, mint köznapi életben.
 Valami megmutatkozik, valami váratlan illeszkedést mutat, projekciós lehetőséget. Olyasmi, amihez kapcsolódni lehet, és ami kreativitás hiányában rejtett marad.
 Megjelenő és elhulló potenciálok, ami időbeliségben meglehetősen életszerű mintát mutat, ám nem kiszámítható, mint okozati-gépezet, sokkal inkább szép vagy kényelmetlen, szeszélyes vagy nyugodt. Az mi álombéli szerető arcát ölti.
 Álombéli szeretők időszaka jött el…
 Már elő-elő bukkan egy-egy őrjítő sziluett. Görcstelenül várakozom, lehetőségek közül mi sorakozik  fel,  mi hogyan kapcsolódik, miként inkarnálódnak elő, és ha betöltötték előzetes várakozás űrjeit, figyelnem kell,  nevük ne legyen: Elszaladok előled…
Senki ne gondolja, mostantól szex libriszek festői időszaka jött el, ha csak nem pszichologizáltan különvált viszonyulások keveredéseire nem asszociálunk.  
Nagyon nem felszín.  Meglehetős analógia.
Igaz előfordult, hogy felszínen valakinek mélyébe szerettem bele. Követett tudattalanjába.
Ez a valaki kíméletlen őszinteségével tűnt elő, ahogyan saját ösztöneit kezelte, akár  vadállat szelídítő. Ezen az alapon, - amit adni tudott,-  az sem volt tudatos.
 Idegen alkotású, mégis közeli festmény, hasonlóakat jelent ki.
Nem eleve sokjelentésű konstrukció, hanem  számomra mutatkozó kiindulási alap.

Tudom, mi ölel körül és én mennyit ölelhetek… 

2014. június 29., vasárnap

Képi előzetes -Kész kép



Ez lett amit sikerült festeni  Nick-udvarról a Nick Galériának.

2014. június 27., péntek

Képi előzetes 3



Zsuzsával  galériában találkoztam. Sajnos nem volt csak négy óra szabadidőm, ráadásul  eső is zuhogni kezdett. 
Mindenképpen be szerettem volna menni, Nick galériának leszállítani  kért Nick-udvar tárgyú képet. 
Zoltán már  tervre is mondta,  hogy ezt ő is szívesen megtartaná. Festmény Bagyinak szintén ismerős volt.  Feltűnt, nem egészen pontos, -sőt nagyon nem,- falak színe, amiről eredetiben is többször folytattunk vitát.
 Fehér, szürkés, nagyon halványzöld variációk merültek fel, és bár én  krém-fehéres, leheletnyi zölddel álláspontot képviselem, eredeti árnyalat szóba sem jöhetett. 
Már  vászon első, halvány lefedésénél kiderült, vonalakon, tónuson  erősíteni kell, amennyiben nem akarom, hogy  nehezen áttekinthető, differenciálatlan halmaz legyen az egész.
Később Krisztián - aki nem volt jelen,- írt facén, elismerőleg.
 Büszke is vagyok.
 Büszke, hogy engem kértek fel. Nem mást.

Kifelé lefényképeztem vendégkönyvet. Nincsen sok bejegyzés, viszont ami van,  túlnyomórészt   nekem üzent.


Ez még a kép festésének kaotikus szakasza

2014. június 25., szerda

Képi előzetes 2,





Retrospekció mindenkor második fázis, vagy inkább harmadik. Előzetes tudások adódnak történetiségből.  Külső megfigyelés ezekbe szövődik. 
Szürrealista képnél azonban,  befelé kell fordulni.
Vajon mi konvertál túl a logikán? 
Kreatív újrarendezés tudattalanban zajlik és selbst  határterület, ahol  képzet kikérdezhető...  Ez a megközelítés elvileg metafizikus. Heidegger szerint helytelen úgy felfogni  tudattalant, amire ráfogható mindaz amit oksági alapon megmagyarázni nem tudunk.  Eleve rossz nézet, hogy  világ ok-okozat láncolat,  hogy ezen az alapon minden lebírható.
Ezt most nem fejtjük ki.
Mégis a Jungi álomfejtés mozzanatait (is) használom szimbolikus intuitív látások kikódolására. Daseinanalizis nem  tagadja, hogy azon az úton  messzire lehet jutni, ám nincsen szükség még ennyi metafizikára sem, elég ha arra tekintünk mi magától megmutatkozik.
Mély analógia:  ház az amiben lakunk, tehát jelképesen a testünk.
Az emeletes ház, több szintű személyiség struktúra, terasz másokra való rálátás, ablak azonban magasabb világokra  nyitottság. 
 Azt gondolom, amennyiben nézetünk átriumos udvar, ablakok ablaka, - végső határok feszegetése...
 Határterület azonos vagy hasonló minőségek között.
 Infrathin evidencia.




2014. június 24., kedd

Képi előzetes

Képnek, ennek a megrendelésnek nem azonnal kezdtem neki, bár nagyon rövid volt határidő. Az első nézet, retinális kép, a puszta leképezettség jellegzetes, ám de festményként semmis.
 Kell "magáévá tevő esemény". 
Noha maga a tárgy is architektúra, -tehát kreáció,- geometria itt az, képzet elvonatkoztatása nem magára a tárgyra ráhelyezett, rámatricázott vagy pedig vegyes, koktélszerű vizuális bódulat. Nem emezek, mint általában, hanem alulról tükrözött. Külső és belső kép egymással érintkezik, egymásból építkezik, mégsem igazán szemlélhető együtt, hanem külön és külön. Egybevetés közben jelentkezik újraalkotói harmadik, vonatkozó különös jelenlét.
Ez olyan horizont, aminek pusztán vertikuma létezik, így eljutottam szürreális árfordításig.
Persze folyamat nem volt lineáris.  Alkotás pontszerű, komplex megmutatkozás.




2014. június 22., vasárnap

K59 Műhelygaléria

Bóbics Diána festőnővel több közös kiállításon vettem már részt, és munkáit azóta is figyelemmel kisérem. Az érdeklődés annak köszönhető, hogy igen bátran kísérletezik, organikus és összetett munkái sok helyi művészt utasít maga mögé. Természetesen vállalom, hogy ez egy szubjektív, de őszíntén gondolt értékítélet.
Nagyon jó dolog, hogy  helyi művészekkel  élő kapcsolat építhető.
Dia és néhány tehetséges művészlány K59 Műhelygaléria -néven indított bemutatási teret Pécs, Király utca 59. sz alatt, ahol már létrehozás közben is megfigyelhető munkamenet, alkotási folyamat.




Bár a megnyitón nem tudtam részt venni, a fotókon sok ismerős arc közül kitűnt, - szintén Nick Galériából ismert Somogyi Éva, akinek munkáit meglepően érdekesnek gondolom.









További fotók a megnyitóról:













2014. június 21., szombat

Vizuális aforizmák 2,




Laurence Vallières  munkái

5,
Dasein aki önmagára képes reflektálni, kikérdezni létének mélységeit, fenomenológiailag megragadni önmagát. Lét és létező együtt. A dasein és időfogalom egybeesése, hogy  jelen folyamatos kapcsolatban van saját előzményével, és képes előrefutni jövő potenciálokhoz.
Ebben az értelemben az idő maga a dasein.
Heidegger nem temporális időként ragadja meg az ittlét mibenlétét, mivel annak szerkezete a lehetséges jövő hatására is változik. Ezt a szerkezetet azonosítottuk be irodalmi alapon geometrikus analógiával konstrukcióként. 
A Dasein gondolkodás nem pusztán logikai alakzat. 
A Dasein nem önmagába zárt, léte nem szemben áll másokéval, mint szubjektumfilozófiai alapesetben, tömeglétet élő "akárki" eltárgyiasító elsajátítása, hanem másokkal való együttlét, törődik a das-Man-nal.





6,
Laurence Vallières majmait aligha lehet másként beazonosítani, mint tömeglét domináns egyedeit, és így az egész egy fordított "majmok bolygója" szidroma. 
Dasein azért nem jelent metafizikai törést, mivel nem áll szemben Akárkivel, amire Novachento párbajra hívása a példa. Novachento nem legyőzhető, az élet és a természet nem uralható. 
A dzsesszt magát, nem lehet kitalálni...





7,
 Pieter Brueghel (vagy Bruegel), 16. századi flamand festő. Pontosan úgy látja, szemléli a világot, mint az építész aki  Európa Parlament épületét tervezte.
Nyilvánvaló minta,  római Colosseum, az antik aréna.
Heidegger nem kitalálta ontológiát, hanem megértette.


2014. június 20., péntek

Vizuál aforizmák 1,


Laurence Vallières lakkozott kartonpapír-csíkokból építi fel műveit



1,
Már szóba került. Úgy került szóba, mint jó néhány dolog, újra meg újra. Napi gyakorlat kör-körös érdeklődés és védelem, leginkább önmagammal szemben, hol támasztok felesleges akadályokat, vagy magyarázom meg, amit éppen túlhaladni készülnék. Mintha torlasz megszokás jogán, kondicionáltság kompetenciái révén szent lenne, és  műtét valamiféle tiltott dolog.
Pedig alig lépünk túl vizualitáson, vagy pedig túl sem lépünk,.Mennyivel kevesebb egy szürrealista képzet mint mondjuk tudományosan mechanikus emberszemlélet, amiből kiszámítható matematikai lét következik.
Előbb megértettem, miből épült fel modernitás, és azt, hogy a legnagyobb tévedéseknek is vannak jó pillanatai, a korrigált utólagosság pedig mint világkorszak, mégis csak előzményhez kötött.
Az időbeliség festészeti referenciapont.
Naponta nézem posztmodern munkák világban áradását, és próbálok kinyerni belőlük világszemléletet.
Nincsenek iskolák, de vannak szériák, rengeteg egyformaság, vonásnyi eredetiség, köznapiságba ágyazott fogyaszthatóság. Mintha heterogenitásnak, skrizoid káprázatoknak is lenne kristályosodási pontrendszere, valamiféle kvázi klasszicizáció.






2,
Illesztékrendszer, sajáttá tevő esemény negyedik pontja tartalmazza művészet történeti jellegét, ám de az alapítás semennyire nem független eljövendőkhöz való előrefutástól.
Művészet tétje maga a művészet.
A tét mindenkor kiolvasható, látható. Vagy tét, vagy pedig eleve elhibázott.




3,
Végletesen szólni és belefonni köznapiságba, be sem fejezni vizuális-tematizációt új fejlemény. Nekem újdonság. 
Szürrealista minta gobelinen, nem pedig kulcs szövőszékhez.





4,
Festői teszem-veszem nem hasadás, hanem geometria, ami időesülésből szervezett.  Amennyiben leválik, semmis. Amennyiben el is különül, de le nem válik, akkor már levakarhatatlan.
Festő és festmény, mű és művész összetartozik. 
Ám  ez lényegtelen....

2014. június 18., szerda

Post a Nick udvarban



Egy éve még így nézett ki. Ez az udvar egy fantasztikus történet.