2014. május 31., szombat

Vizuális torlódás


Az megszokott dolog, hogy festményt félkész állapotban, vagy akár már kezdet kezdetén félre rakok. Előbb jött szakrális sorozat elgondolása, és már dolgoztam is  ezt követő elképzelésen, egy egészen expresszív Mária képen, ami nagyméretű szürrealista ikon  és a Rojeni Istenszülő mintájára  Pécsi Istenszülő címet fogja viselni. Élveztem is vele való munkát, amikor szólt Krisztián, van egy elképzelése, és ahhoz szeretne Nick udvarról képet. 
Már néhány bejegyzéssel ezelőtt, írtam róla, ami derengeni kezdett: külső és belső kép hasonlósága és különbségei, konkrét tárgyszerűsége és belső elvont kimeríthetetlen igazsága, aminek képivé fordítása is utalásszerű. Kettő együtt, de a valódi harmadik,  kettő nyomán mint viszonylat vizuális utánaégetés.
Így most már van két talonban tartott vásznam, előrehozott aktuálisnak pedig ma készítettem el vakkeretet, feszítettem fel a vásznat, megmutathatósága pedig, -szokáshoz híven,- néhány hetet eltolódik.



2014. május 29., csütörtök

Nádor art és virág

Michele Valenciai studiója

Michele Del Campo fiatal Spanyol festő. Barcelona és London között ingázik, mindkét helyen van műterme, ám mostanában,  több időt tölt otthon Valenciában, ahol télen is van napsütés, és bármennyire csapnivaló  gazdasági és politikai helyzet, mégis  családjával lehet.
Michele "alla prima" módszerrel fest, elnagyolt barna aláfestés után a részletek kidolgozását és a színek keverését a vásznon végzi. Határozott ecsetvonalak ellenére  kép mégis összeáll, részletgazdag. 
Mindig készültem kipróbálni ezt az utat, de annyi a terv,  annyira köt konkrét és elvonatkoztatott dinamikája, hogy csak korlátozott hatókörben van energiám kísérletezni.

 A téli napfény és a festési stílus

Michele "asszociatív realizmusa" fordított irányvonal, súlypont, -mint ahova magamat sorolom. 
Mióta megismerkedtem munkáival, figyelem mit csinál, ott van face-s ismerőseim között, és nagyon tetszik, ahogyan éppen aktuális életszakaszának ( direkt nem biologiai programot írok!) megfelelő képeket fest.
Akár  tizenévesekről készített sorozatának személyes mivolta kertül elő, akár -újabban,- saját családjával kapcsolatos témái,- lenyűgöz természetes látásmód,  délszaki napfény-ragyogás, és a művek egyenletesen magas színvonala.
Mindez úgy jött elő, hogy ismét bent jártam város főterén, ahol hasonló fényáradatban, kőpárkányokon,  ugyanolyan kordivat szerint öltözködő lányok sziesztáznak, mint említett mediterrán képeken. 
Végre belülről is megnéztem  Nádor Art és Flowers kiállítási teret, amiről folyton halottam ismerőseimtől, láttam  fotókat Nick oldalán, de ennél több közöm nem volt dologhoz. Nem volt, pedig ott van a Nick-soron, volt kávéház helyén, galériaként a harmadik.

 Nádor Art és Flowers-fotói










Néhány saját fotó:














2014. május 27., kedd

Művész-üzem

                                      
Megnyitó  Nick Galériában. Este 19 óra

Néha beindulnak dolgok, már amennyiben figyelünk, saját lomha folyamataink között, mi minden zajlik. Felszíni torlódás már mindig is alsóbb gubanc, ám dinamikák inkább maguktól generálodnak, vagy olyan mélyről, hogy kimeríteni nem lehet, jobb ráfogni: Így dobta kerék.
Ez a „nem kimeríthető átlátás” lételméleti előzetese, mintha összerakodna fenoméné, ami szintén élettorlódás, de nem gubancszerű, hanem tágas. Lételem sugároz  létezést.
 Filozófusok nyilván szebben fejezik ki. Pontosabban, mert fogalmiságról lemondani nem kell, képi-fogalmiságról elképzelhetetlen.
 Új kép, mit Krisztián és Balázs kértek, most csak így lesz körülírva, célszerűségi okból. Meglepetésnek szánják, így ez, mire utalok, belekerül vadul jövő-felé rohanásba.
Mély láthatóbb, felszín rejtettebb, azután mindkettő illesztésénél, külön-külön nézeteiben, elválaszthatatlanul megváltozik az értelme, mert bár külön-külön nézendő, után izzásában lesz teljes, egységes, ráutaltan rámutató.
Ugyan ez történik majd, Ring című festmény bemutatásakor, vagy "gyárudvaros" megmutatásánál, ahol modern univerzalizmusok összefüggései, jellemzője lesz bemutatva. Rövidesen.

 Helnwein Wágner művének látványtervezői adoptációja körüli utalások beérik akkoriban munka alá vett képiséget, vagy pedig inkább, (bemutatáskor,) eljövendő jelenlétből, - akkor megfordítva,- pillanatra leáll világ. 
Bizonyosan visszatér visszarévedésében, még színeinek kikeverése előtti múlt, így illeszkedve alulról, így képezve szimmetriát.

2014. május 26., hétfő

Filozófiai és szürreális gesztus

  Salvador Dali képei

Feltettük,  képek ontológiai vizsgálatával tapasztalásokhoz lehet jutni, igazságokhoz, ami túlmutat az emberi test, (tárgyiasított test) puszta funkcionalitásán,  mű karteziánus elemzésén, mi pusztán tények, elméletek, módszerek halmaza.
 Emberábrázolás nem elválasztható valamiféle egzisztenciától, ami vagy ábrázolté, esetleg ábrázolóé, mindkettőé amihez néző társulhat.


Heidegger    zolikoni szemináriumokon beszélt  gesztusokról, ami nem egyszerűen egy tárgy felemelése, és nem  interpretálható valamiféle belső kifejeződéseként.
Ez  olyan kijelentés, ahol bárki felkaphatja a fejét, megkérdezheti, mi a fenét akart akkor számos festészeti irány?!...
 Gesztusok nem indifferens térbe illeszkednek, hanem  eleve meghatározottba, amelynek dolgaival vonatkozásban vagyok,- amikor mozdulatot teszek.



 Arc pirosságát hozták példának. 
A helyzetből eleve tudom, Tánya  hidegtől kipirult, vagy a szégyentől esetleg, -mert más lánnyal látta Ivánt,- szenvedélytől, miközben megtépi a ribancot....
Tánya példája  nem Heideggeré, viszont jól mutatja  lány létmódját. Ha pusztán  portrét készítenék, teljesen semleges háttérrel, emberi vonatkozás hiányában, találgatnánk hogy  orosz lányok ennyire kicsattanóan egészségesek, vagy más jelek alapján láznak vélnénk...  Mű nyitott lenne.  Most nem ez pillantásunk iránya. 




Arról szeretném meggyőzni  olvasót, hogy   jelenlét testi mivolta nem záródik le  fizikai test határolta térrel, hanem túlterjed azon.  Megnyitja, nyitva tartja  egzisztenciálisan vonatkoztatott teret, mivel vonatkozásban áll.
" A testi-mivolt határa..., az a léthorizont, amelyben tartózkodom.
Helting (dasein) kifejtése: " Ha valaki egy ablak felé mutat az ujjával, akkor testi-mivoltának kiterjedése egyáltalán nem ér véget az ujjhegyénél, hanem-feltéve, hogy a gesztusait helyesen értjük -elér egészen a rámutatottig: testi mivoltában ott van az ablaknál, bár mérhető-rendelkezésre álló fizikai teste természetesen nem ér el odáig."
Ennyi utalás és idézet elég ahhoz, hogy demonstráljam, szürrealizmus eleve ontológiai szemléletét, aminek végtelenül félrevezető magyarázata, hogy pusztán abszurddal, nemlétező fantáziákkal, vagy más pszichés defektekkel foglalkozik. Persze foglalkozhat azzal is, bármivel mi emberi környezettel vonatkozás.
Dalit hozom példának, és vele   gesztus kérdését nyitva is hagyom.

2014. május 25., vasárnap

Szürrealista dasein

A gesztusok kapcsán visszük tovább  gondolatot, ami szerint  kibontom  elképzelésemet, hogy  korszerű szürrealizmus  nem lehet más, mint jelenre és jelenlétbe utalt.  Tartalmazza  múlt tapasztalatait és jelenvalóságában, -mint lehetőség,-  jövőhöz való előremozgást.
A jövő, akár  álomban, már eleve megelőlegezett, ám  az hogyan létesítőerő, arra pusztán, (esetleg) rulettszerű téteket lehet rakni. 
Nincsen matematikai futurológia, ne keverjük össze  valóság kiszámítására használt algoritmusokat, -amelyek szintén szórásokkal dolgoznak, - azzal az egyedül valamennyire használható módszerrel, hogy intelligens embereket kérünk meg, vázolják fel  eljövendő lehetőségeit. 
Ilyenkor nem tesznek mást, mint amit művészek, hagyják, hogy tudattalan kombináljon, és azt vetik egybe  logikai előfeltételezéssel. 
 Valóságfeltárás fenomenológiája ilyenkor ontológiai mélységek felé fordul.
Már  korai szürrealisták ezen az alapon gondolkoztak, igy kerültek történeti időhorizont fölé, és előlegezték meg  jövő (mai viszonyok,) kibomlásának irányait.
Amikor itt-lét, jelenlét, vagy dasein, esetleg ontológiai szürrealizmusról beszélek, egy alkalmazott képzőművészeti gyakorlat elemeit fordítom vissza filozófiából, hogy beszélni legyek képes olyasmiről, amihez  igen kevéssé rendelkezünk nyelviséggel.
 Ontológia,   akár  művészet nem tagadja  természettudományos módszereket, pusztán tiltakozik az ellen, hogy annak logikája uralja a világot,- ne pedig az, amit ténylegesen szolgálnia kellene, az emberi lét mélységeinek értékei, jog  nem elfedett élet megéléséhez. 
Néha arra gondolok, hogy  vád, miszerint Heidegger tanainak megértése és elsajátítása különös erőfeszítést igényel, ezért aztán nem is aktuális, -igaztalan. 
 Posztmodern filozófia rámutatott, társadalmi intézmények hada gondoskodik szubjektumfilozófiának, metafizikának besulykolásáról, ez változik univerzitássá.  Történeti gondolkodásmód erre vezetődik vissza. 
Amennyiben  szatócs-gondolkodás önmagába zárultságát át szeretném lépni, -azt az uralmi-anyagi halmozást,- amiben létezünk meg szeretném haladni,  másokért és másokkal való együttlét irányába,  erőfeszítéseket kell tenni.
 Vizuális nyelv tudattalan kreativitásának formája, aminek álom pusztán egyik válfaja. 
 Műalkotás folyamata akkor tűnik metafizikusnak, ha tudatost és tudattalant elválasztom, nem pedig olyan dinamikának fogom fel, ahol lét nem leszűkített, ahol lét logikailag nem kimeríthető, ugyanakkor  odafordulással, megtapasztalással megnyilallik "fényes tisztás", megmutatkozik, időlegesen előtűnik igazság.
Amikor teóriákban azt olvasom, hogy műalkotás pusztán esztétika,  média látványbeszállítója,  sokféle értelmi levezethetősége relatívvá teszi,  vagy autonómiát  környezettel való viszony alapján tagadja, mosolyognom kell.
Egyáltalában nem ezen az alapon gondolkozom. 
Nem fogalmi kimerítésekre kondicionálom magamat, hanem  fenoménekre, fogalom előtti struktúrák érzékelésére, képekbe fordítására.

2014. május 23., péntek

Ismét nyitva a Nádor Galéria


  Nick Galéria Meghívója
Este 19 óra

Városban járva, ha tehetem, útba ejtem a Galériát. A felújítás még zajlik, párhuzamban szervezik a nagyon közeli megnyitót.  A szoros, versenyfutás szerű munkavégzés mindig minőséggel párosult. Kétség nem fér hozzá, ez a rendezvény szintén, maradandó nyomot hagy  város képzőművészeti eseményeinek sorában.

Ilyenkor tudom meg, mi történt  elmúlt időszak alatt.  Apró zörejek is érdekesek. Kiderül milyen lehetőségek adódtak, kik szerepelnek  következő kiállításon, és az egész miféle koncepció köré rakódik. 

Kifelé, kiérve a térre, feltűnt,  ismét működik  Nádor Galléria. Ebben a róm-térben, városban tanuló festő növendékek állítják ki munkáikat.
 Nagy érdeklődéssel figyelem, mit csinálnak. 
 Ez is  mintavételezés.
 Láthatóvá válik, mi közös horizont.










Szerdi Gábor: Méz
 Erdei Adrien: Akt a kádban


Erdei Adrien: Hátakt




Donka Péter: Nem szabad locsolni


Csincsi Arnold: Kereszttel



Odor Bence István: Bátyám napon


 Molnár Eszter: Hús


Baranyai Enikő: Inger


Horgas Karina: Dokumentum I-II.



2014. május 21., szerda

Gesztusok


Ez egy régebbi munkám.
 Reklám alapján készítettem, azt átdolgoztam és expresszív-gesztus vonalkázás miatt hozom most elő.
 Krisztiánnak ajándékoztam  képet, aki ezt a stílust   kép " kiszőrözésének" nevezte.
Mivel ez a torzítási forma rám jellemző, kerestem rá a jó szót. Gesztus túl általános. 
 Exprtessziv toldalék festészet esetén valami olyasmi, amiről már általános iskolában,- talán fizika órán,- megpróbáltak leszoktatni: Azt a szót használtam: "fókuszpont". 
Tanár erre azt felelte, hogy a fókusz önmagába kifejezi  dolgot, minek ismételni?!
Kezdjük azzal, festészetben akcion painting (akciófestészet), más elnevezéssel gesztusfestészet, már eleve  szürrealisták automatikus írásából indult ki, és 1940-es években absztrakt expresszionizmus egyik irányvonala.
A festő hagyja, hogy  belső indulatai vezessék  kezét.  Születő mű intenzíven fejezi ki érzéseit.
Kifejezetten drámai hatás volt a cél.
Ma  gesztusok felhasználása  elterjedt, és képalkotás ritkán épít erre az egyetlen célra, filozófiára.
Nagyon sok példát lehetne hozni. 
Gesztus az is, amikor  Jenny Saville meghagyja  segédvonalak egyik részét  festményeken, és ezáltal azok energiákkal, érzelmekkel töltődnek.




Esetemben gesztus  másféle, -célja is eltérő.
Képet kiemeli dokumentarista pontosságú látásmódból, kifejezi  belső képzetes mivoltát.
Kép és háttér differenciáit egybe kapcsolja,  sugallva, hogy amire "fókuszálunk" nem elkülönült.  Tárgy mint létező, mindenkor helyzetbe, egzisztenciába van belevetve. 
Nagyon gyakran környezeti elemek fejezik ki  belső tartalom igazságát.
 Gesztus pillanatnyiságot,  jelenlét dinamikáját közvetítheti.
Azért feltételes mód, mert lehet pusztán esztétikai rátét. 

Mint az életben.
Gesztusvilág külön -ám de nem elkülönült,-univerzum.


Andrev Zbihlyj grafikái




2014. május 18., vasárnap

Szakrális képek szürrealizmusa

                                    Rékai Zsolt:  Megfeszültség 

Szürrealisták előszeretettel folytattak kísérleteket tudattalannal, igénybe vettek médiumot, rendszeresen publikáltak álomjegyzőkönyveket, és –bár erre csak utalások vannak,- ismerték a misztikus utakat, vonatkozó szimbolikát.
Mindez egybefügg, bár  szakrális vonatkozások meglehetősen vitatott, mocsaras területekhez vezetnek.
 Breton szigora és nyitottsága mutatkozik meg abban, hogy bár, - (főleg) élete második szakaszában,- elmélyedt  terület kutatásában, megtagadta  kezdeményezést, hogy valamiféle keresztény-szürreális vonulat megjelenjen.
 Gyanítom, nem Hieronymus Bosch munkássága járt a fejében.
 Elég arra gondolni, mit váltott ki Ernst, Jézust fenekelő Máriája, festő felháborodott apjának feltűnése, egyházból való kiátkozás…

Nem mintha nem imádták volna a botrányt…

 Mindezektől az előzményektől függetlenül, -vagy ezzel együtt,- foglalkoztat vallási terep ontológiai, szürreális vizsgálata.  Használom Max Ernst "ablakát".
 Ahogyan átfordítom  mélységi összefüggéseket, olyan tájak is feltünedeznek, ikonszerűen világló alakokkal, látványban kifordított épületekkel és önmagukban forgó, önmagukba forgató gömbökkel,- amelyek egyértelműen vallási viszonyokat tételeznek.
 Eleve van előzetes képzet. Benne-lét gondolatai, cselekedetei, viszonyulások adott történeti pillanatra, horizontra vonatkoznak, kidolgozható valamiféle differencia. Diferenciálás talán nem  teologikus, filozofikus elsődlegesen, hanem ott lét, benne-lét tapasztalata, igazsága.
 Foglalkoztat szakrális sorozat gondolata, -itt-lét (dasein)szürrealista alapon.