2014. április 30., szerda

Die Gründung



Az, hogy  ember életében hétköznapi dolgok hordoznak különös, mély jelentést Szentkuthynál is megjelenik.  Görög kaszárnya, egy kút aminek mélységét fák gyökerei fogják körül, hogy szinte érezzük  szorítást, egyáltalában nem direkt, mégis konkrét átbillenés. 
 Ahogyan korszakok keverednek az tudattalan szuggesztív felszínre törése...  
Esszébe bármi belefér, csillagászat, kémia, vagy amit befog  tudat. Ez a tudás soha nem  intellektuális terhelés, hanem díszítmény összerendeződő reflexiók létzsinór-gubancain. 
Ahogyan szóba került, -Szentkuthy szerint- filozófia infantilis.  Csupán azért infantilis, amiért Duchamp nyilatkozataiban látványosan aláértékelte művészlét tevés-vevését, hogyan kérdésre csinálással válaszolt, mintha asztalos lenne, vagy  kőműves.
Jogos.
Az, hogy valaki mit lát kínai vázában, nőben, középkori szentek zülléseiben, fehér-ló áldozatok ligeteiben,  lehet intenzitás, mindig létszemlélet utáni, heterogén feletti.  Mindez műben megmutatkozik, -vagy mű nélkül is.  Ezek nélkül micsoda látszik?...  Felfénylés más.
Heidegger új kjezdete annál az illesztéknél található, hol  művészet. 

2014. április 29., kedd

Készülődés Pécsi Országos Színházi Találkozóra

Még egy hónap van a POSZT-ig.  Galériába megérkeztek  járólapok. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz, hiszen közvetlen utána,- elvileg- három nagyméretű festményem kerül bemutatásra.




Elkészült   hangosító asztal is:) Gondolom élőzenéket visznek majd Zoltánék benne:)

Kettő festmény kész van, az utolsónak most fogok neki.
 Ez utóbbi címében  alkalomhoz kapcsolódik, tartalmilag pedig akaratlanul, elmúlt időszak "sajáttá-tevő eseményeinek" tisztása. Lételméleti gyakorlat, -semmi esetre sem tematizálható- minden vonatkozásban. Szentkuthy szavaival írásmű, esetünkben vizuális esszé- filozófián túlmutat. POSZT című kép, filozófián innen és túl.  Kettő között - valóban,-  fogalmi építkezés kevés. Infantilis.
 Mi kettő között jövőt idéz,  jelenben rejtett, benne rejtező. Így látom, nem  fordítva.
Egyenlőre pusztán tónusvázlatot mutatom, többi majd bemutatáskor.



Kijövet  téren ez a játék fogadott.








2014. április 27., vasárnap

Csontváry és elfedett lét fenomenologiája

Húsvétkor végre elolvastam Lilla készülő szakdolgozatát, ami Csontváry Mária kútja Názáretben - című kép elemzése.  A képen fellelhető gesztusok és a kortárs festészet hasonló motívumaival  való összehasonlítás remek kiindulási alap.


Természetesen nem térek ki  szakdolgozat részleteire, viszont aktualizáló reflexiókat teszek.
Ez a festmény eddig, nem hatott rám jobban, mint  többi Csontváry mű, meglehet eléggé kései,  legjobbak közül való. Összetettségében  egyedülálló.

A magyarázat,- hogy miért nem került látómezőbe,- nem nagyon bonyolult. Most értem meg rá, jött el  ideje, hogy puszta hatás ne csupán lenyűgözzön, hanem integráljam belőle azt ami lehetséges. 
Igen. Felszíni hatás nem igényel erőfeszítést, válogatást, felidézést, ki vagy megbeszélést.
 Azt mondjuk: ez a kép esztétikus, és begyömöszöljük Csontváryval együtt, valamiféle modernista, szakralizált univerzalitás alá.
Számomra festményt intellektuális erőfeszítés nyitotta meg, az igény, hogy mondani tudjak róla valami kreatívat, ne pedig meglévő tudásokat rendezgessem. 
 Kép felsejlő igazsága valóban, elsőre  elsüllyedt palotavároshoz hasonlított, -amit metafizikai elemekből építettek,-  teli tükörtermekkel. Ez az első kezdet.


Amit felróttak Csontvárynak, hogy képeslapokat másol.... Akkor  fotó eredeti, és a "mázolmány" pedig elsüllyedt palotaváros?!!!


A nagy harmóniát Csontváry hozta létre, ugyanakkor szemben is áll vele. Ellenpontozza és kiegyenlíti, mint mindig elégedetlen, konfrontáló vízöntő.
Itt minden ő és minden világ.
 Megtöri  metafizikát, megtöri test és lélek szakadását.
Bármi volt is Csontváry metodikája, filozófiája,  mű egésze olyan kognitív térkép ami szerkezetében nem csak modernitáson,- de talán  posztmodern pillanatnyi állapotán is,-  túlmutat.

2014. április 25., péntek

Új kezdet



Amikor Heidegger felismerte, hogy nem tud változtatni egyetemi rektorsága és helyzetből adódott politikai szerepvállalása ellenére sem az adott korszak nézetrendszerein, új irányt szabott gondolkodásának, és  jövőnek kezdett építeni.
A sajáttá tevő esemény lételméleti kategóriájának előzetes kifejtése, olyan vázlat, aminek révén messze meghaladta azt a kritikát is, amit utóbb, a Lét és idő ismeretében és arra hivatkozva úgy lehet összefoglalni: magányos szerző magányos meditációi.



A Beiträge zur Philosophie )Vom Ereignis) lehetővé teszi a politika, technika és művészet léttörténeti meghatározását, újragondolását.
Szerencsére a vázlat illesztékei összefüggnek egymással, és talán leginkább kidolgozott rész művészetre vonatkoztatott.
A létmódok lehetőséget nyújtanak arra, hogy az élet olyan mélységeiről gondolkozzunk, amire differenciák és nyelvezet sem igen áll rendelkezésre.



Nem véletlen, hogy  valóságfeltárásban élenjáró művészet analitikus alapot nyújtott filozófusoknak, hiszen képi összefüggések egészleges mivolta komplexebb, elasztikusan szabadabb, mint amit logikai alapokon tematizálva, kategóriák paradigmáin keresztül felépíteni lehetséges. 
 Értelmezésemben lételmélet gyakorlatban -dasein,- művészetben eredendően és spontán módon adott, de nem mindegyik műalkotásból kifejthető módon. 
Azok a műalkotások amelyek nem reflektáljak, hanem felszíni, technikai világállapotokból szeretnék levezetni önmagukat, populáris sikert hozhatnak, nem érik el  létmélységet, sőt inkább elfedik, sajátjuktól eltérő nézőpontokkal szembe helyezkednek.
Festmény, - dasein létmegértés, köztes vegyülék, esetleg felszíni leképzési kísérlet, amit közgondolkodás kliséinek kedvelői mindenkor méltányolnak.



Anélkül, hogy bármit  kiéleznénk, Beiträge régi metafizikus kísérletére, majd  erre következő "új kezdetre" hivatkozok, amely ontologiai és ma posztmodern csúcspontja: Daseinanalizis.
Ha saját tapasztalataimat és szakirodalmat tekintetbe veszem, -nem igaz az állítás,- hogy mélységi létmód normatív, ezért tudati megvalósítása aránytalan erőfeszítés.



 Megfordítva,- eleve kondicionált, folyamatosan ható, technikából levezetett spontanizált szubjektum alapú gondolkodás felszámolása, meggyengítése jelent gondot. (Ezt szokták valóságnak tekinteni.)
 Minták felcserélése művészet igazi célja.
 Így lehet összefoglalni azt, amiről  korábban, más és más vonatkozásban szó esett, gondolatkísérletet (kísérleteket)
aminek keretében ontológiai-szürrealizmus aktualizálását,  körülhatárolását megkísérelem.   




2014. április 21., hétfő

IDOL- a Telep Galériában



IDOL- Csernátony Lukács László, Gyarmati Zsolt, Lucza Zsigmond kiállítása a Telep Galériában
ZAWAR Collective IDOL című kiállítása


Lucza Zsigmond nem túl régi ismerősöm, egy remek közös kiállításon ismerkedtünk meg. Mivel aktuális kérdéseket feszegetnek, érdemes odafigyelni a kollektíva munkájára.


Lucza Zsigmond - Pirkka

"Az ember ősidők óta megteremti a maga isteneit, – többnyire a maga hasonlatosságára – és aztán méltóvá válni vagy legalábbis folyamodni próbál hozzájuk. A természetfölötti hatalmakat kultikus figurák – idolok – reprezentálják.
Az idol, vagyis a bálvány tehát eredetileg médium, azaz közvetítő tárgya a transzcendentális kommunikációnak. Ám éppen anyagi megnyilvánulásából adódik ellentmondásossága. A hamis bálvány ugyanis nem közvetít, hanem azt a helyet foglalja el a lelkünkben, ami a nem evilágival való kapcsolattartást szolgálja. A belőlünk áradó imádat útját állva, rövidzárlatot okoz az ember lelkében, és elszakítja őt a transzcendentális világtól.
A különböző hatalmi rendszereknek – a fogyasztói társadalomnak is – megvannak a maga idoljai, amelyekkel az embereket legbensőbb érzéseiknél fogva vezetik meg.
A képeken fiktív és valós kultikus figurák, történelmi és politikai szereplők, illetve napjaink fogyasztói társadalmának ikonikus alakjai láthatóak. A kiállítás másik alapgondolata az identitás kérdése: hogyan viszonyulunk idoljainkhoz, és mit tudunk kezdeni saját magunkkal, arcunkkal."

2014. április 19., szombat

Mi a valóság?!

Lilla Csontváry Koszka Tivadar kapcsán írja szakdolgozatát, nagyon várom belepillanthassak.  Konzulens szerint túl sok érzelem kapcsolódik művészhez. Majd kiderül, mit  ért alatta, nekem  normális, ha nem csak művek, művész személyisége is megjelenik. Dasainanalizis pszichológiai vonatkozásánál  analízist végző mindenkor tekintetbe veszi  személyiséget, lényeg a nem mechanizált szemlélet.
Koszka szemlélete szintén befelé fordult, egyre inkább belső látása dominált és az került rá érzékelt felszínre. Nem mondom azt, hogy valóságra, mivel ma az már természetet sem jelent, csupán valami pop-média vezérelt káprázatot.
Belső és külső világ megosztása amúgy is metafizika, Csontvári pedig remekül érzékelte a jövőt.

Mindez azért is jutott eszembe, mivel Kiss Endre távozik Pécsről, hazamegy Székelyföldre, ahonnan érkezett. 
 Vélhetően  Nappali Bárban, Kis Endre kiállítása valamiféle záróakkord.
 Megnyitón így értékelték:





"... Kisház műtermének zárt világában, legfeljebb néhány beavatottat maga mellé engedve egy egészen másfajta úton jár.
Endre ekkor már évek óta egy sajátos terápiás gyakorlatot folytat, melynek során gyerekkori - a jugoszláv háború okozta - poszt-traumatikus, nyomasztó létélményeivel igyekszik megküzdeni. Ebben a sziszifuszi, önfeltáró és önmarcangoló alkotói folyamatban természetes nyelvként alakítja ki saját pszichologizáló festői eljárásmódját, s az autopoetikus megismerés új lehetőségeit kutatva talál rá a korai expresszionizmus párhuzamos előképeire....
Kis Endre festményeit nem elégséges csupán a fotó utáni, a számítógépes látványfestészet elmúlt években oly gyakori trendjeiben láttatni; ennél egy sokkalta árnyaltabb képtörténet szemtanúi vagyunk. Bár első találkozásra a pixelekre bontott képstruktúra végletekig kifinomult látványvilága a szembeötlő, az alkotót a fotosop-festészet ennél komplexebb problémákra vezeti rá. Kis Endre a valóság új típusú, mediális megismerése során azt vizsgálja, hogy milyen kapcsolatot lehet kialakítani a realista- és az absztrakt képalkotói eljárásmódok között. Azokat a kompozíciós elveket kutatja, melyek mint primer valóságreprezentációk, a szubjektív létélmények kifejezési terepeként egyrészt jól illeszthetőek a realista látványhagyományba. Másrészt olyan absztrakt képi struktúrákból építkező festészeti gyakorlatokat alakít ki, melyek e valósághű reprezentációt alárendelik az alkotó akaratának, azaz egy elemekből újraépített festői architektúrának. Olyan dinamikus képalkotói eljárásmódot alakít ki, ahol az egyes pixelek akár önálló kollázs-elemekként azonosíthatóak be, melyek egy sajátos montázs-szerkezetben látszatra spontán felületekként, autonóm koloritokként, fakturális modulokként rendeződnek össze. Azonban jól láthatjuk, hogy Kis Endre festészetére egy nagyon is végiggondolt ikonika, egy mind történeteiben, mind az alkotó pszichikumában egyaránt mély kontextus jellemző."

Ez  bevett frazeologia,  - távolságtartó,- nekem túlzottan az. Sajnálom Endre elköltözését, ennél expresszívebb módon sajnálom, meglehet "valóságban" csupán műveivel találkoztam. 






2014. április 15., kedd

Mába emelt múlt "fénylő tisztásai"


Daniel Pitín festményei














Daniel Pitín 1977-ben született Prágában.

Bodoni Zsolt festészetének nézetein keresztül, nem csak technikai hasonlóság, de tartalmi is felötlik. 

 Szocializmus alatti tapasztalatok nem úgy bevésettek, mint korábbi korosztálynak, hanem  felnövekvő gyermek tudattalanjára ható képfoszlányok, részleges összefüggések kvázi heterogenitása változik jelentős impulzussá.

Mindkét művésznél emlék-kiragadások fotókhoz, filmrészletekhez hasonló állóképekké merevednek. Kevés vagy tompa szin-világ élettelensége rátétet képez mai, túlkoloralizált elfedésekre.

Köztes korosztály emlék és valóság tapasztalatának lehetnek tartalmi eltérései, de esztétikai megközelítés heterogenitása, paradoxonjai és töredezettségei meglepő egységet, aktualitásokat mutatnak.
Az egész olyasmi, mintha fénykép emlékképszerűen kopna, de ami marad elégséges régi és mai jelentések koplexitásának felmutatására. 

Aki részt vesz ebben a játékban, mű útmutatása szerint dekonstruál és rekonstruál.

Szocializmus, globalizált posztmodern tudattérképei egyazon korszak, modernitás-módosulások közepette.




2014. április 12., szombat

Benne-lét ugyan van, mint előzetes , - eleve tudás azonban nincsen

Bodoni Zsolt festményei











Bodoni Zsolt festménye


Bodonit és Spinatit nem véletlen raktam egy-helyre. Talán ha soha nem halottam volna róluk, pusztán festési stílus alapján összekeverem a két művészt. 
Ha tudom is, hogy két különböző művész festményei keverednek, tartalmi elemek alapján is csak részlegessen tudnék szétválasztani, maradna néhány kérdéses festmény. Talán azok lennének kérdésesek, amelyek Spinati fő tartalmi vonulatához kapcsolódnak, emberi viszonyokat feszegetnek, amelyben megjelenik a női oldal.
Bodoni Zsolt ennél politikusabb, pontosabban fogalmazva nála mélység és külső világ elemei polarizáltabban vannak összekapcsolva.
Sem a külső természet vagy világ relatív hiánya, sem az arra való(-társadalmi, szociális viszonyokra,-)  ontológiai kiélezettség nem ad lehetőséget kvalitásbeli szétválasztásra. 
Nem is azért vizsgálom ezeket a képeket, megmondjam ki a jobb, -ezt mindenki aktuális szellemi szintje vagy pszichológiai állapot alapján eldöntheti,- hanem azért mert jó példa arra, hogy adott korszak lehetőségeinek kutatása közben, igen csak hasonló helyekre lehet élni. 
Ebben az esetben sem rangsor, sem ki kitől mit vett át, -ha egyáltalán ez szóba hozásra érdemes,- nem merül fel.
 Mi számunkra kettőződés és hasonlóság puszta tematizálós alap.
Ami érdekes, hogy képzett kép fotószerűen szemlélt, töredezett. Vannak pontosan körülírt és elmosott, elfolyó hatások, értelmi és érzelmi összetartozások és heterogenitások, amelyek a hagyományostól eltérő esztétikát követnek.
Vajon ha modernitásban, absztrakt és organikus elemeket összekapcsoltak, el lehetett e érni idáig?!
 El lehetett e érni ezt a szintet bármiféle vonatkozásban?!
Ezek a festmények kapcsolódnak populáris kultúrához, annak a kultúrának domináns következményeihez, de pusztán onnan kiindulva ezt a tipusú és tartalmú esztétikát, levezetni nem lehetséges.


Julien Spinati fesményei















Julien Spinati képei