2018. június 24., vasárnap

Cyberspace-roaming

Rékai Zsolt: Cyberspace roaming (61cm x 71 cm)
(Nyom-állapot, festés 4.0 sorozat)
Elvileg elkészültem a festménnyel, amiről már írtam. A gondolatmenet azzal zárult, hogy a "Légben-járó" munkacím nem pontos, és a kép jelentés-összességét nem helyesen fejezi ki.  Még így sem egészen, de talán azért, mert nyelvileg helyesen -metafizikailag dominált világban,- csak utalásosan, talán esszében, vagy más írásos művészeti műfajjal -lehet kifejezni. Mondhatnám "dasein" alapon, ám  művészek ritkán filozófusok... 
És talán  cím nem is túlzottan fontos.... 
 Festmény önmagát jelöli.

(Részlet a képből)


színekre bontott félvarázsok
mélyéből nyerhetnél léterőt.
Míg arcmentes vagy, akár a semmi,
bárki lehetsz a holtak közül.
.
Jobb lenne egymást nem ismerni,
csak örülni annak, hogy legbelül,
elválsz magadtól, s a csüggedő
istenek, hitedet néha kicserélik.
Sirámaikból sorsárnyak lesznek.
Másképpen hasonlók.
Önmagukat sem értik.
.

2018. június 22., péntek

Elrugaszkodás

Uzsaly Márton: Elrugaszkodás

Erről beszélek, hogy amiről beszélek az velem szembe is jön, nem csak követ. Természetesen tendenciákról van szó, nem általános egybeesés érdekes, hanem a különös differenciája.
Olyasmi ez, amit a felszíni, hétköznapi és mély valóságról, a lét és jelenlét következményiről, kontra metafizikáról gondolok. Ha már párosítható, sarkítható, pólus dolgokról van szó, akkor bárhol is vagyunk, -akár középen,- a másik oldal viszonyítási alap. 
Márton alakja a festészet zárt terében lebeg, ahol a magasabb világokra néző ablak az ablak, vagy nála megszokott, nagyméretű festmények.
Mindez úgy jött elő, hogy napi "virtuális" átnézésemet intéztem. Gmail, facebook, twitter...
Maradjunk is ennél a mintavételezésnél.
Elsőre nem is  analóg kép jött, hanem Márton "image demonstrációja" ami rendjén való, ebben a szakmában tényleg az. 


Uzsaly Márton fiatal, tehetséges művész, egyike azoknak, akikre időnként ránézek, hogy hol tartanak.
Könyv Kata ugyan ez, függetlenül  múltkori -és az én szempontomból katasztrofálisnak ítélt,- személyes találkozástól. 

Könyv Kata és a nyári műalkotás...


És akkor itt van Timár Krisztián,  Nick galéria vezetője, akinek sok mindent köszönhetek (is)...
 Vele való viszonyom kissé ambivalens, de azért nem barátságtalan...

Tímár Krisztián, az értékrend-korrekciós csoport program-koordinátora.... (Pécs Ma fotója)

Krisztián aki egyben a Gerillart group vezetője, ma az elfogott falfirkások jóvátételi-eltakarító munkáját (is) felügyeli.
A fotó kiemelés a cikkből, de (így is) jó sok lájkot kapott...


Tímár Krisztián, az értékrend-korrekciós csoport program-koordinátora.... (Pécs Ma fotója)

2018. június 21., csütörtök

Légben járó?

Maga a kép eléggé nagyméretű, látványos, az új vékony rétegek technikával gyorsan is haladok. 
Mint mindig, festés közben, sőt festések közben eszembe jut a kép és újabb rátétek. Az egyik ilyen rátét, hogy Csilla, a galériásom, festett egy ajándék képet valakinek, házassági évfordulóra.
Egy szoba, vagy galéria tele festményekkel, aminek a teteje nyitott, és a nyitottságba bekúszó indák felett esküvői pár lebeg egymás kezét fogva, vagy egymást átölelve.
Csilla naiv-szürrealizmusa számomra azért izgalmas, mert igen jól tudom értelmezni, és az sem mellékes szempont, ha egy galérista fest.
De nem ez az érdekes. Érdekes az, hogy azonnal összevetettem a párhuzamosan megjelent két festményt, és elsőre Csilláét még összetettebbnek is gondoltam.
Összevetés semmi mást nem takar, mint (egy) bennem felmerülő kérdésességet. Valóban
Marc Chagall mintáit ismételjük új formában?!

Mindenféle végigvezetés nélkül felmerültek  differenciák, olyanok, amelyek az első élmény levezetését is módosítják.
Nézzük, mi az ami különös 4.0-ás festményemben.
Először is, hogy egy eleve digitalizált képet, (fényképet)  emberi mozdulatot, gesztust értelmeztem át, és változtattam meg a virtuális-rátét díszítő töréssel.
Így a képmás levált az eredetiről, azután a képmásról újabb, megváltoztatott jelentés réteggel bíró vizuális egység. 
Ennek az egységnek  arca teljesen fragmentált, jelzés és nem arc. 
A nyom itt már  eredetihez és elsődleges másolathoz képest is új tartalmi lehetőségekkel bír.
Gondoljuk meg, hogy egy internetes beszélgetés során tényleges testünk rejtett, nincsen jelen, mondhatni a virtuális térben testetlenek vagyunk.
Ilyenkor  verbalitásból, hangszínből és más jelzésekből rakunk össze valamit, ami a személyiség és annak láthatóságát pótolja.
Az arc hiánya, -bár én kreáltam a festmény előzetesét,- még nekem sem tűnt fel jelentésesen.
Azért nem tűnt fel, mert  színes ruha lobbanása, a mozdulat és légben-járás adja ki azt, ami nincsen jelen, és aminek hiányát a jelenlévő elégségesen kitölti.
Van még egy új megközelítés.
Erre az új megközelítésre nyilván rá fog menni a munkacím.
Az elsődleges mozdulatművészet, táncos mozdulat amely szembe száll a gravitációval.
A nyom végső köztesének "pre" jellege már lebegést, légben mozgást sejtet, aminek jelentése szellemi térben való szabad mozgás, az, hogy eltudjuk oldani a gravitációt, a kötőerőket.
Igen ám, de a "poszt", vagy végső jelleg már inkább utal elektronfelhőre, mesterséges terekre és megjelenésekre, ami a szememben  technikai metafizika csúcsa, és amivel visszafelé, egyre fokozottabban szemben áll  realitáshoz közelebbi nyom. 
  
 

2018. június 20., szerda

Légbenjáró 2

Elkezdtem dolgozni  "Légbenjáró" munkacímű, közepes méretű festményemen.  Kép egy balettáncosról látott fotó alapján került tovább gondolásra. A festmény látványos. Illeszkedik  sorozatot összekötő, köztes látásmódot megidéző diszités keretébe,-némi képzavarral,- de jobb nem jut eszembe.
Ami elözőektől eddig eltér, túl a már leírt asszociativ kibontáson, az a háttér eddigieknél finomabb kidolgozása. A finom, kék, liláskék és fehér váltakozó vibrálása, ami egyszerre idézi tényleges légteret, és  virtuális, szellemihez közel álló, azt analógizáló képi utalást, ami egyszerűen valami belső, vagy létesített térben való mozgás, jövő felé szökelés.
Azt mondtuk, hogy már mindig is több képterv közül vállasztok, valamilyen véletlen szerű tetszés alapján, amiről mindig kiderül utólag, hogy a vállasztás valamiféle belső tendencia megelőlegezése.
Ha úgytetszik ez a festmány abszolute személyes üzenete, és illeszkedése jelenlétbe, úgy hogy multból és jövőből egyszerre közelít, aktualizál valamit.
Azt, hogy mit azt még nem látom tisztán, és pontosan úgy mint az állomtartalmaknál, meg sem kisérelem fejteni a jelen tudattartalmak alapján, mert az összeségében bizonyosan téves, kihagyja a jövőben rejlő, az én számára még beláthatatlan változást.
Nagyon ritkán nincsen elfedés. Azok a nagyon tiszta, valóságszerű jósálmok.
A festmények gyökere, -szürrealizmusnál bizonyossan,-  befelé figyelő, nyelviség elött megjelenő képi szimbólizmus. Ezt a szimbólizmust festés közben értelmezem, úgy mint személyes, és úgy mint személyesen túli komplexumot. Az értelmezés célja, hogy tudjam mit is csináltam, mire válasz, és mit lehet mondani, mit lehet eredeti módon nyilatkozni festménnyel kapcsolatvan.
Van további cél is. Az, hogy illeszkedő nyelviség tovább bontsa képi összefüggéseket, ezen keresztül felmerülő kérdések fényében, más jelenlét viszonyulásokkal probálkozhassak, és mindez úgy hulljon alá, kerüljön vissza tudattalanba, hogy  kreativ én, ujabb belső, képi reflexiókat, elözetes tudást tartalmazó képzeteket, intuiciókat vagy víziókat, spontánnak tűnű vállasztási preferenciákat küldjön.
Erre mondta Jávorka Csaba, Budapesti kiállítás megnyitó beszédében, hogy festészet nem tud mit kezdeni filozófiával, a filozófiát megfesteni látszólag lehetetlen, azonban Rékai Zsolt mégis megcsinálja, képes rá.
Ez egy gyönyörű kis-mítosz lehetősége, amit dr Havas Csilla át is vett, és máshol, máskor egy festményemmel kapcsolatos megfogalmazásnál  alkalmazott.
Mindennek nincsen túl nagy jelentősége, csak annyi, hogy a festményeimbe valahogyan mégis átkerül világlátásom.
Itt pusztán arról van szó, hogy nem hiszek  logika és intelektuális tudás abszolut hatalmában, de az ösztönös egyoldaluságban sem hiszek, még akkor sem, ha mindkettő képes önmagában a másik oldal spontán hordozására, és saját dominancián belüli eredményeket produkálni.
Amiben hiszek a kettő közötti kapcsolat és egyensúly kiépítése, amikor is men az egyikkel vagy másikkal hatolok az ellentétes oldal közegeibe. A Szelbszt eltérő oldalai egyik bázisról sem meghódítható, uralható részek összesége, hanem részen tudatos,részben nem tudatos tendenciák összeége.
Amikor valamit akarok, mindent megteszek cél elérésének érdekében, azonban ez a sikerhez soha nem elég. Mindig vannak bizonytalansági tényezők, vagy előfordulnak keresztül húzó tendenciák.
Ez nem alázat, hanem belátás kérdése. 
Nem tudom mifelé visz  "Légbenjáró" !

2018. június 19., kedd

Légbenjáró

A következő Festés 4.0 -ás kép egy levegőben járó, levegőben szökkenő nő.   Szörrealizmus és mély dolgaink álarcos mivolta között nyilvánvaló az összefüggés. Igaz a dolog, ha nem is eltárgyaiasított, valami komplex, sok leágazású lehatárolása. Olyan tudás ez a nyelviség elötti belső tapasztalat, mint ami az ujszülötteknél álltalános. Amikor még nincsen torzító nyelviség, nincsen egységes tér-idő tudat. A térben megjelenő tárgyak léte, változása az időtapasztalat. A tárgy pedig teret generál, amiben az első tapasztalás a mozdulat. Elmozdulás, repülés, szökkenés, ugrás. 
Ha úgy tetszik ezek őstapasztalatok.
Ez a pre-tapasztalás azután abban a gyermekkori képzetben tér vissza, hogy "mintha" tudunk repülni.
Akkor még alig köt valami, nincsen lehúzó-erő, gravitáció. 
Ez a mélységi tapasztalat akkor még közel van.  Aztán ahogy a Szelbszt (Selbst) differenciálódik, eljut a külső világ eggyezményes dologiságába, nyelviségébe.
A világnak megfelelően a Szelbszt viszonyul. Energiáit megosztja a tárgyak elhatárolásai között, amelyek némelyike kellemes, energetizáló, más pedig törésszerű, lehuzó, sok érzelmet elnyelő.
A modernitás és metafizika lényegi magot sejt a Selbst belsejében. A személy egysége kemény, kristályos, állandó. Ez a tudatossághoz kötött Apolloni oldal.
Niczche Dionüszosza azonban nem efféle. A "Kétszer született" istenséget a Féltékeny Héra feldaraboltatta, késöbb megörjitette. A számüzött "mámor" isten nem csak Ozirisz-ra emlékeztet, de feltámadásával Krisztusra is.
Dionüszosz és Ozirisz feldarabolása szellemi értelemben a Szelbszt skrizofén hasítása, amikor az egyes részek elvesztik egymással a kapcsolatot, egymással harcolnak és belső poklot teremtenek.
Azonban a posztmodern felfogás szerint, a Szelbsztnek nincsen állandó kemény magja. Vannak domináns részei, vannak visszatérő folyamat jellegzetességei, és lehetséges egy sokszinüségben, osztottságban is kiegyensulyozott egészlegesség. Az egész részben harmonizált különbözöséget, heterogén jelleget mutat, az eröszakos homogenizált-homogenizáló megközelítésekkel szemben.
Dionüszosz visszatérését a posztmodernitáshoz sorolt Niczche aligha úgy képzelte, hogy az antik istenek térnek vissza, hanem egy mintázat.
Dionüszoszt meggyogyitják  misztériumok, és visszatér "nyugat fiaihoz és lányaihoz".
Namármost,  mámor sem csak felszini lehet, hanem mélységi létöröm. Olyan nyelv elötti, (és) most már nyelv utánni tudás, amely a Szelbszt új tapasztalásaiból származik.
A nő mint Anima,  világhoz közelebb áll ösztöneiben, intuitásában, érzelmi inteligenciájában, mint a nyelvi strukturákkal operáló, megvilágító jellegű Animusz. 
Ilyen szempontból  "virtuális"- légbenjáróm nyelviségen túli.... 

2018. június 16., szombat

Tér-fordulás

          Rékai Zsolt. Tér-fordulás  61cm x72 cm  (Festés 4.0 sorozat)

Tér-fordulás (Festés 4.0 sorozat) 61cm x 42cm . Festés 4.0 ötlete az Ipar 4.0 megnevezésből jött, ami a robotizácio és digitalizáció kiteljesedésének korszaka. Következő korszak a virtuális valóságé. -Nem az a kérdés, hogy ma a festészet pl: tervezéshez felhasznál e digitalizációs megoldásokat, (még egy fénykép is az) hanem, hogy képes e azokat ecsetként használni?! Kérdés, mit tud mondani valóságról?!

2018. június 11., hétfő

Köztes tér

"Előzetes tudás" ide vagy oda, munka alatt álló festményem múnkacíme folyton változik, pontosításra szorul.
Már nem az első vázlat, az első ránézés fázisa, hiszen majdnem kész a festmény, ami akart az megmutatkozott.
A kép lányalakja egy erősebb és egy gyengébb lehetséges tér kötött inog, miközben mindkét tér virtuális, a kép sikján elhelyezkedő.
A virtuális téren belüli térbeliség jelzésszerű. Ameddig az Ipar 4.0 digitalizációja virtualitásba fordul, még mindig elsődleges valósághoz fűzi a technika, és annak anygi háttere. Egyre kevesebb anyag, egyre több gondolat, szellem.  Metafizika felsőfoka.
Ezzel persze  emberi hardverhez láncolt képzetvilág is így van, hiszen ami történetiségből származtatott, kollektív, az egyre inkább eltárgyiasításra kerül.
De nem akartam idáig elmenni, hiszen a festmény kalkulált látvány-bizonytalansága a téma.
Ez szép a szürrealizmusban, hogy stabil térvalóság duplikátumától eljuthat  realitás szétszórásáig, a megsemmisités nyoma még ilyenkor is mutat valami felé.  A stabilitás és annak elvonása együtt csak egy másodpercre, virtuális térben mutatkozik, ott van megfeszítve.
Az első munkacíp térvesztés volt, de ez csak részlegesen igaz, pontatlan. Most "Köztes-tér"-nél tartok. 

2018. június 10., vasárnap

Poszt széljegyzet

   Nick plakát  

Lilla grafikája a Facebookról

És egy kis magyarázat a háttér-felirathoz






Jót derültem Lilla grafikáján, amit a facebookon tett ki. Szerintem nem túl sokan értették, viszont én itt összefoglaltam vizuálisan, röviden.
Előtte írtam  hosszabb bejegyzést, de túl sok volt benne az érzelem,  és az is kondíció, hogy ilyenkor előbb magunkat kell legyőzni, (nem helyes zsigerből reagálni) és csak azután jöhet minden más.
Jöhet, ha még jönni akar.
Én viszont festeni szeretnék.
Politika, közélet, valamint  művészet összekapcsolásán meg derülni...
Amúgy....
Pinczehelyi és Timár Krisztián tökéletes találkozás....

2018. június 9., szombat