2018. április 22., vasárnap

Kiállítás: Hotel Nemzeti 3,


Kezdem  saját fotóimmal.  Megnyitóra csak meghívóval lehetett bejönni, azonban ahogy az első szűrésen túljutott valaki, azonnal borokkal, pezsgővel és üdítőkkel körbejáró pincérekbe lehetett botlani. Üdvözöltem a többi festőt és zsákmányoltam a katalógusból.  






Hely hangulata olyan, mintha valami előkelő angol klubba nyertél volna bebocsájtást. Egyszerre nem megszokott, de nem is idegen... Sőt, ezt a klasszicizáló szintet igen gyorsan meg lehetne szokni. Nagyot emelne  köznapi hangulataimon. 
Sebaj, talán  drog kisadagokban még hatásosabb...



A rendezés már megszokott struktúrájába tartozik  projektoros kivetítés.  Festményekhez külön vers jár Marcelustól, aki költőként része  társulatnak.  Verseket Jancsó Dóra ismert színművésznő prezentálja. Ez így tényleg műalkotások ünnepe. 
Nézed saját szépen bekeretezett munkádat és hallasz egy eredeti -fenomén mélységű,- költői megközelítést. Egyrészt aspektus új, viszont valóban benne rejlő és így  létrehozó is új, erőteljes élményhez juthat. 
Ez így élőbb, mintha csak egy aláfestő zenekar lenne becsatolva. 





Kezdetben nem találtam saját műveimet.  Nó nem aggódtam, volt elég zúg, leágazás. Aztán rájöttem, ha nem  mellék útvonalon torkollok  szálló halljába, azonnal felfedezem őket  bejáratnál, recepció felett. Az est során egyik festő ismerős ismerőse közölte, az én munkáim tetszenek leginkább.... Amennyiben nem járt körbe ezzel a köszöntéssel, nagyon megtisztelve érzem (éreztem) magamat. 
Az idő úgy telt, mindig volt mit inni, mindig volt mit nézni, mindig jött egy érdekes figura, történt valami.  Helyzetbe teljesen feloldódtam. 
Bár  szálloda maga az otthontalanság álomjelképe, de ezen a szinten minden átfordul...


















 Végül  fogadás része a dolognak. 
Itt már nem teljes a választék, ám különböző pohárkákban krémek, más más öntetekkel, rétegzésben, egzotikus gyümölcsökkel vagy anélkül. Az apró nyársakon különféle gyümölcs darabok voltak. Elsőre az fogyott el. Én itt kezdtem, bár itt kelett volna befejezni.
A másik asztalnál a tálra apró kenyérkét lehetett rakni, azután többféle lágy és kemény sajtból lehetett választani, amit háromféle szalámival egészítettek ki.  
Én  többfélét választottam, természetesen.


Nekem bejön Budapest 2.


A Keleti Pályaudvart még Miskolci átszállásaim révén ismertem meg. Annál korábban akkor jártam ott, amikor Politológia szakra jelentkeztem. Nem volt hosszú tanulmányi kaland, de az egy másik történet.
Tehát  vasúti sínek javítása miatt, csak egy Inter Citi érkezik reggel  Délibe. 
 Déliben találkoztam Dr Kalotai Z.-vel, akinek sikerült Csillánál meghívót intéznem. Z.-t régebbről ismerem,  járt korábban Pécsett, és felkereste  műtermem. 
Azt az infót kaptam, sok apró, fémpénz  kell  közlekedéshez, de nem volt igaz. 
Egyből tudtam szakaszjegyet venni és Metrón való közlekedés nagyon magától értetődőnek bizonyult. Nem éreztem magamat teljesen Mars-lakónak.
A József krt és  Interneten intézett szállásom kb. egyforma távolságra volt Keletitől. Az viszont nem volt egyszerű, hogy egy éjszakára egyágyas szobát szerezzek. Végül  Dominik Panzióban sikerült.  
Igényeimnek és  célnak tökéletesen megfelelt.




Tudtam,  hivatalosan 11 h után lehet elfoglalni  szobát, de nem akartam addig csavarogni. Rákérdeztem  recepción és azt mondták, ha  harmadik emelet megfelel, azonnal elfoglalhatom.
 Szoba ugyan három ágyas, de teljesen egyedül lehettem. 


  Bőven volt időm pihenni  megnyitóig. Ennek ellenére időben elindultam és még  József körtéren is tudtam nézelődni.




A téren öregfiúk játszották Pintér Tibor: Hajnali énekét. Régi világ-emlékek, stílusosan.  Roma pár táncolt  zenére, hajléktalanok tapsolták én pedig felfedeztem szendvicsember-reklámot, hogy  Corvin aljában sajtos-tejfölös lángost lehet vásárolni. 
Lehetetlen volt ellenállni.










Előkészületek 1,

A Havas Galéria fotóiból 

Talán emlékeztek, hogy saját használatra húztam egy vörös-kék határvonalat. Ez a budapesti kiállítás jól illeszkedik a határvonalon túli időszak kezdetéhez. Természetesen  vörös-kék határvonalon túli események nem különállóak  előzményektől, és némi önkénnyel az alatti rész, vörös alatti, feletti pedig kéken túli. 
Ahogy lenni szokott és hasonlathoz közelítünk, az már nem is annyira képszerű, vagy matematikailag illeszthető, mivel mindig is mátrixon belül, színeken belül, színek között mozgunk, legfeljebb dominanciák változnak.De térjünk rá magára az eseményre.
Az esemény a József krt-n, a Hotel Nemzetiben került megrendezésre. Ez az a tér, ahol  Corvin Áruház is található.
Jómagam  internetet nézegettem és térképeket töltöttem le, hogy az alig ismert Budapesten valahogy eligazodjak, amikor Csilla és néhány festőtársam már nekifogott az installálásnak. 
Tudom hogy Jávorka Csaba állított már ki ezen a helyen, de a klasszcizáló környezetben nehéz volt elképzelni, hogyan fognak hatni  posztmodern alkotások.




Jávorka Csabával egyre több közös művészeti eseményem van.  Győrfi kiállítás után ezt a rendezvényt is ő vezette fel. Teljesen más, amikor egy művész beszél művészetről, mint amikor egy művészettörténész. Ezt az alapigazságot a Zarándok Galéria tulajdonosa is konstatálta.  


Szőke Péter J. festő Lörincz Mária zsákvászonra készült munkáit helyezte el.



Korbey István és Csaba munkái is falra kerültek. 






Csilla igazán gondos, szép munkát végzett, mint azt már megszoktuk  Galériától. 
 Prospektusok szép kivitelűek és remek személyes emlékek.