2019. február 21., csütörtök

"Aspektusok" egy elvont önarckép...

R.Zs: Aspektusok - Vázlat.

Hogy munkacím miért "Aspektusok" az hamar ki fog derülni. 
Kisérlet, ahogyan lazára szeretném venni mindazt, amít képről tervezek írni, amit majd írni fogok, olyasmi mint kérelem, kérés amit isten elé terjesztünk, és amikor megadatik, már is megváltozik az írásmód, nagybetüs lesz...
Nem vagyok eléggé alázatos...
Nem engedem el, amit el kéne engedni, -ez mondhatni egy egziszencionális felhang,- amire majd úgy emlékszem, hogy ágyazata volt mindennapoknak, amikor nekifogtam ennek a festménynek. Áthuzódó közjáték, pszichologiai munka, feldolgozás... 
Farkas atya azt mondta; inkább teokrácia, mint demokrácia... Nem lehet összevetni két univerzalizmust, én ezt a kérdést inkább fel sem teszem, tökéletesen érdektelen maga a kérdés, csak a bennelét viszonylata nem az...
Isten kérdése nem értékcsere, hanem kegyelem... Ez a kijelentés úgy zár rövidre, hogy a "lazára venni" jó lenne, megfogalmazom, de nem görcsölök rá... Megtörténik vagy nem. 
Adatik vagy nem?!
A festmény mindig kegyelem, még amikor elrontom, akkor is az..
Legyen, de akkor inkább Ne...-legyen...
Valami olyasmi ez, mint ‎Hieronymus Bosch: Gyönyörök kertje. Valahogy azt hinnénk, az ott a menyország, közben meg a bűnök gyüjtőhelye....
Mit tudom én...
Az Aspektusok aspektusa, hogy saját női tulajdonságaim, viszonyulásaim férfi oldala a "majom"...
A festő a majom, és ebben az értelemben már van is egy síkunk, egy aspektusunk... Az Aspektusok egy elvont önarckép!


Az azonosság különbözősége



Lorella Paleni


Miután foglalkoztam Lorella nyilatkozatával, terveztem néhány festményt, és az uj tervek közül vállasztottam ki a soron következőt. A soronkövetkező kép akár Lorella inspirációja is lehetne, valamennyire bizonyosan az, de nem kizárólagosan, hiszen már azelött is festettem nőket és állatokat együtt.
Lorella a természetet, állatokat és nőket ugy sorolta együvé, hogy adott történeti korszakban egykalap alá vették öket, talán nem is tudatosan, hanem társadalmi viszonyulás tekintetében. A nöiesség és női érzelmek, meglátása szerint a társadalmi lét és a természet közötti területre szorult. Boszorkánynak pedig nem feltétlenül a varázslással foglalkozókat vádolták, hanem a szegényeket, talán azokat is, akik értettek a gyogynövényekhez, túl szépek voltak, vagy pedig öregek és csunyák, szegények, éppen ezért máglyák után is arctalanok. Lorella utobb ad nekik arcot, barátain keresztül, és ez ki nem mondva is aktualizálás.
A boszorkányüldözés oka leginkább az ellenségkép felhasználása társadalmi megosztásra...
Nos ez a megközelítés, ami az interjuból kiderült, igen finom és érintőleges, inkább érzem metafizika ellenesnek, mint feministának... 
A saját nőábrázolásom és Lorellánál direktebb állatkapcsolás, korábbi, mint ahogyan Paleni ismét hivatkozási alappá változott. 

Rékai Zs: A bizar esztétikája

A női oldal egyszerüen festő és szürrealista oldalból adódik, hogy Anima (nöi tulajdonságok) álomban is nőket inkarnál, igy tudhatom meg, milyen állapotban van az érzelmi oldalam, a képi oldalam, a "hold" intuitiv oldal, mind az amivel festek. A boszorkányok álomban talán lehetnek Lorellásan zöldek, de nem jellemző, vagy annyira az, hogy fel sem tünik, nem tünik fel, hogy a saját érzelmi világom, a növényi flóra képében is megjelenik, ösztöneim pedig az állatokhoz kapcsolt.
Valóságos, hogy ezt a kört, nem csak történetileg lehet egybekapcsolni, hanem belső kreatív szféraként is. 
Amit most elmontam, nem csak Jung álomfejtésén keresztül ismertem meg, meditativ gyakorlaton keresztül, hanem leírásához, megközelítéséhez Heidegger létfilozófiájából meritettem.
Amikor Heidegger ontologiai-fenomenologiáját alkalmazom eredeti megértésre festészetben, azt vízuális-fenomenologiának nevezem, és ez bizony olyan mélyfurási módszer, aminél én nem tudok lejebb hatolni.
Nem is kell. 
Arra szerettem volna rámutatni, hogy nyilván Lorella is ösztönösen fest, és csak utobb mond valamit festményeiről, amit viszont mond, az azokon az asszociációs nyomokon fut, amit én daseinanalitikai (filozofia-pszichologia-filozófia gyakorlat) rétegekig nyomulva ragadok meg.
Talán nincs is különbség, csak réteg-mélységet tekintve, aminek azonban legfeljebb tematikai, metodikai jelentősége van.

2019. február 19., kedd

Kérdések sehol...

Ez most már a "Piros cipő" lezárása és áttérés a következő festményre. A Piros cipő jellegzetessége az egyszerű összetettség, ami a gesztusgazdagsággal magyarázható.
A kezdeti időszak, amikor ezekkel a kusza "lángnyelvekkel" dolgoztam, szokatlan euforiát hozott.
Szokatlan azért volt, mivel hiába vizsgáltam fenomenologiailag, az érzelmi-képi képzetre való rápillantás nem hozott választ...
Hozzám valahogyan közel áll ez a festmény, pedig feldolgozás, és a gesztusrendszert leszámítva nem is abszolut eredeti...
Tehát nem értem el az asszociációs nyomvonalat, és igy az érzelmi töltés levegőben maradt...
Ez a tény nem keserített el, minek mindent beszintezni, kerekség felé terelni... A töredékesség önmagában természetes dolog...
Ha már itt tartunk, éppen hallgattam egy interjut, tanár ember arról beszélt, hogy a régi gyerekek, nem voltak annyira tehetségesek, mint a maiak, feladatokat mégis gyorwsabban megoldották.
Ennek okát a mai korszak vizualitásában és vizuális töredezettségében véli felfedezni. A filmben az úszó elrugaszkodik, látjuk víz felé az ívet, de nincsen végpont, nincsen bet6eljesedés, mivel vágás, valami más jön... Ez a megszakitottság klipp-világban álltalános... Az idegrendszer nem érzékel lezárásokat. Régen ugyan minden lasubb volt, de a folyamatok végpontig futottak...
Nos, ezt az érzelmi végpontosítást akkor értettem meg, útólag, amikor dr Havas Csilla energetikai szemléletét vizsgáltam.
A kép boldogsága, annak érzelmi töltése, energiája nem holmi rátét, szűrő, szerkezeti réteg, hanem élmény.  A kép intenzítása, a kép átütő ereje... A kép ereje vagy intenzítása alkotóerő, eredetiség kérdése, mind ez pedig álapot függő.
A tapasztalat elsődleges, a megértés másodlagos ebben az összefüggésben.
Van úgy tehát, hogy vannak válaszok, amelyek kérdések hiányában létélménybe torkollnak. 

2019. február 18., hétfő

Piros cipő

Rékai Zsolt: A Piros cipő (HUES) 60 x 70 cm

2019. február 16., szombat

És cikk a Festés 4.O-ról :)




ARTium Kulturális és Művészeti Magazin
9 órája ·


APA – LÁNYA

2. rész
RÉKAI ZSOLT ÉS A FESTÉSZET 4.0


Három évvel ezelőtti beszélgetésünk témája még a szürrealizmus és az ontológia tanítása volt a létről és a létezésről. Nem éppen napi szinten, de igyekeztem figyelemmel kísérni az új képeit. Mégis meglepetés volt számomra ez a teljesen új irányzat. Ennek megfelelően kérdéseim is meglehetősen naivak, tükrözték tudatlanságom…

Ismerjük hát meg együtt Rékai Zsolt festőművészt, és az ő nagy találmányát, a Festés 4.0-t.

- Éppen nézegetem a képeidet, és teljesen más világ, mint amire emlékszem.

- Úgy hívom: Festés 4.0. Ma nem azt mondják a korszakra, hogy Atom-kor, hanem Ipar 4.0, vagyis a 4. ipari forradalom. Ami azt jelenti, erre a korszakra a robotizáció és digitalizáció jellemző.

- Szóval a számítógép sem hiányzik a festészetedből…

- Közben tovább fejlődtem. Mivel a mostanit követő korszak az Ipar 5.0, az már a ciber valóság kora. Az lesz a korszak, ahol a kétféle valóság összefolyik. És én éppen ezt, a valós és nem valós világ találkozását próbálom ábrázolni. Azt ami még felismerhető, de éppen digitalizálódik.
Már a 70-es években csináltak festményeket, a számítástechnika megjelenése kapcsán. Pl. Pinczehelyi András gyakran ábrázolt kipixelezett arcokat. A pixel már volt, azt nem akartam. Ezért találtam ki ezt a típusú felbontást.
A mostani miskolci kiállításon, a Havas Art Galériában került bemutatásra először nyilvánosan a Festés 4.0-val készült alkotásom.

- Pécsen is elérhetők már az új képeid?

- A Krisztust hétfőn viszem be a Pécsi Képcsarnokba. Ennél a Krisztusnál a kitalált digitális-gesztus egyben díszítés. Bontja a képet, átalakítja, de nem szórja szét. (Lásd képmelléklet)
Valami, ami amúgy is képzetes, elvontan-élő, bekerül egy második virtuális szintre. És a valóságban már annyit látott ábrázolás, amit észre sem veszünk, más megvilágításba kerül. Éppen ez a lényeg. Úgy mutatni valamit, ahogy addig nem láttuk. És ez legjobb, a korszellem rávetülése.

- Úgy tűnik, beérett az eddigi munkád...

- Igen. Ezen dolgozom most, hogy ne csak helyileg, és ne csak szűk szakmai körben ismerjenek.

- Többen is képviselitek a Festés 4.0 irányzatot? Találok valamit a neten is erről a stílusról?

- Szerintem csak nálam találkozhatsz vele. Ilyen típusú képbontást, átalakítást senki nem csinál.

- Ez még belefér a szürrealizmusba, vagy már túlléptél rajta?

- Természetesen bőven belefér. A szürrealizmus sok definíciója közül azt lehet mondani: az irracionális vonás ma nem pusztán az álomban, a valóságban is jelen van. A szürrealista befele figyel, és nem a külső, objektívnek nevezett valóságot festi, hanem a saját tudattalanjában rejtőző gesztusokat, víziókat, ami mind a külvilágra vonatkozó, de nem objektív, nem tudományos, hanem emberi viszonylat.

- Ma a virtuális valósággal, filmekkel és digitális lehetőségekkel a képzelet és a valóság kezd összefolyni. Ez egy posztmodern vonás.

- Vékonynak érzem a határvonalat, könnyű átcsúszni, amikor már nincs lelke, csak gépi, digitális... Nem tudom érthetően fogalmaztam-e? Szerintem igazi kihívás megőrizni a kép lelkét.

- Amikor befele figyelsz, a dolgok nem pusztán logikailag, hanem asszociative, érzelmileg, hasonlóság alapján is kapcsolódnak. Ez pedig, ha nem racionalizálom, azonnal szimbólumokhoz és szürrealista képzetekhez vezet.
Gondolj bele! Ha pusztán ráeresztek egy szűrőt egy képre, a végeredmény mechanikus lesz. Azonnal látod, hogy ezt géppel rakták össze.
Nálam is látod, de a digitális gesztus leköveti az arcot, újra építi. Ez eredetiséget igényel. Éppen az a cél, hogy az eredeti is felismerhető és az átalakítás jellege is, de ne az legyen az asszociáció, hogy ez egy photosop szűrő. Az legyen a benyomás, hogy ez valami meglévő, de más, eredeti felfogás.
A számitástecnika is lehet ecset.

- Mondanál néhány mondatot az eddig megtett utadról? Honnan indultál? Mi ösztönzött a változásokra?

- Talán a fiatal korom egyik meghatározó élménye volt a Szász Endre naptár. Szász világa akkor nagyon újnak számított, kinyitott egy ajtót. Emlékszem sokan kezdték használni festésre a retus-pisztolyt, pl Korga György.

- Köszönöm. a beszélgetést!

Szerkesztő: Tallászné H. Mária

Cikk Lilláról




ARTium Kulturális és Művészeti Magazin
2 órája ·


APA – LÁNYA

1.rész
BESZÉLGETÉS RÉKAI LILLÁVAL


Éppen 3 éve lehettem egy érdekes kiállításmegnyitó háziasszonya az Origó Házban, Pécsett.
Amikor Rékai Lilla pályakezdő grafikusművészt meghívtuk, hogy alkotásaival bemutatkozzon a közönség előtt, édesapja, Rékai Zsolt azonnal felkarolta, és támogatta ezt a kiállítást. Ismert festőművészként úgy gondolta, hogy szeretne részese és támogatója lenni lánya szárnypróbálgatásának. Ebben partner volt az Origó Ház is, és egy rangos kiállítás keretében ismerhettünk meg két nagyszerű művészt egy este.

Bemutatom mai vendégeinket Rékai Zsolt és leánya Rékai Lilla.

Először Lillával beszélgetnék. Lilla sokoldalú, kreatív grafikusművész, aki csak most kezdte bontogatni a szárnyait, és egyre másra tágítja a korlátait. Alkotásai már a kezdet kezdetén egyéni látásmódot és megjelenítést sugároztak.

- Egyik évekkel ezelőtti beszélgetésünk során Te magad említetted az eklektikát a saját kuszaságoddal összefüggésben. A szürrealista meghatározásnak a grafikáiddal kapcsolatban vannak egészen nyilvánvaló jelei is, ilyenek az állatszimbólumok és az álomszerű ábrázolás… Mi a helyzet ma? Melyik az a stilus vagy irányzat, amit magadénak vallasz, esetleg követed a fő irányvonalait? Remélem a számomra olyan kedves álomvilágból, mesevilágból sikerült valamit megőrizned.

- Nem érzem magaménak igazán egyik stílusirányzatot sem, akad ami tetszik, de valahogy sosem éreztem indokoltnak, hogy ilyesformán tematikusan kövessem valamely kijárt ösvényt. Szeretek kisérletezni, ami persze sokszor vezet zsákutcába, vagy tűnik tévútnak, de rájöttem, hogy bármit ki lehet 'javítani', lehet addig alakítani, amíg kihoz belőle az ember valami jót. Ez adott egy biztonságérzetet, ami valami csoda folytán túlélte a művészgyárak futószalagját bennem. Régen ez sokkal inkább volt játék számomra, amit a legtöbb iskola sajnos rendre tönkretett. Az elvárásoknak meg kellett felelni. Amikor kereteket szabunk, persze csodálatos a tudatos teremtés, de elvész az a varázs amit akkor tapasztalhatunk, ha szabadon hagyunk valamit kibontakozni. Hiányzik a véletlen szabadsága, ami végül mégis renddé áll össze.
Jelenleg éppen új utakat, lehetőségeket keresek, de nem fordítok hátat eddigi énemnek sem.

- Mi a terved, célod? Honnan indultál, és hova szeretnél eljutni? Melyek azok a főbb állomások, történések, amelyek megerősítettek az utadon, és /vagy eltérítettek egy másik irányba?

Tervek... Nem tervezek... Alakul sok minden magától, amit az ember eröltet az mindig izzadtságszagú.
A véletlen varázslata, hogy találkozhattam egy két igazán meghatározó pedagógussal, aki két álomás között valóban mellettem volt és nem hagyott elkallódni. Az általános iskolás német tanárnőm, Szabadosné Tarján Ágnes, akinek sosem fogok tudni elégszer köszönetet mondani a sok mosolyért, apéldátlan türelemért és a cukrászokat megszégyenítő süteményeiért. Akik megerősítettek - félek, annyi név ki se férne, sőt néha teljesen ismeretlen emberektől egy két mondat is segített -, világmegtartó pillérként tart azóta is. Később megismertem Zsidákovics Mihály festőművészt. Az ő hatására kezdtem újra szívből rajzolni és festeni. Ő az a művész aki felkarol másokat is, lehetőséget teremt a megmutatkozásra. Végül, aki angyal nekem a mindenkori pokolban, Rátz Ildikó, akihez a legkedvesebb pesti emlékeim fűznek.

Fiatal korod ellenére már számos sikert tudhatsz magad mögött, kezdve az iskolai önálló kiállításoddal, vagy az ART Expon Budapesten. Szívesen látják a grafikáidat a kiállításszervezők most már több helyen is az országban.
Még középiskolás korodban Apáczai-díjat is nyertél. Tudomásom szerint egy jelmezterv készítése volt a feladat…

- Ma is kedvelem a maszk és jelmeztervezést. Átlagosan évente el is készítek közülük egyet, néha kettőt is. Éppen a napokban fejeztem be a legújabbat. Terveim szerint magamra öltöm a mohácsi busójáráson…. Ide tartozik még az arctetoválás is, de azt már nem csak hobbi szinten űzöm. Megszereztem a kozmetikus végzettséget, ami már feljogosít hivatalosan is az arctetoválások készítésére is.

Mielőtt átadnánk a szót Édesapádnak, megkérdezlek, mennyiben hatott rád az ő művészete, próbált-e terelgetni, utat mutatni?

- Természetesen, már az a tény is hatással volt rám, hogy nap mint nap láttam festés, alkotás közben, így nőttem fel. Mégis igyekeztem a magam útját járni, és ezt teszem ma is. Tiszteletben tartva egymás egyéniségét, gyakran beszélgetünk festészetről, új irányzatokról, és egymás képeit is kritikus szemmel figyeljük.

Köszönöm a beszélgetést.

Szerkesztő: Tallászné H. Mária

A képek forrása: Ólomszínűkékes Fb oldal – egyénileg feliratozva

2019. február 15., péntek

Vajom milyen lenne, ha egy testnevelésszakos tanár festeni kezdene?!

Talán azzal kezdeném, hogy amikor az egyetemen dolgoztam, számos "tesi-szakos" diákot ismertem. A testnevelés szakos gyerekek, mások voltam, mint a magyar, a történelem vagy akár a filmszakos társaik. Miben voltak mások?!
Nem voltak intelektuálisak, ami nem azt jelenti, hogy buták lettek volna. Nem.. Nagyobb elánnal beszéltek, intenzívebben szinezte beszédüket az érzelem, és sokkal gyorsabban lépték át az "akció" határt ( agresszivitás?) mint a más szakos hallgatók. 
Mindezek az energetikai jellemzők, midannyiukra jellemző volt. 
Az érzelmek energiák.
Talán Jung álomanalíziseiből tudom, hogy amikor  tudatos elől takart rész eléri a megfelelő feszültségi fokot, álomként. átalakítva jelenik meg.
A kellemes asszociációk erőt adnak, a kellemetlenek meg fokozzák az örvényt, további energiákat kötnek le.
A pszichoanalizis az álomanalizisből jött létre. A nappali tartalmak aláhullanak a tudattalanba, de az is ott van amit elfolytunk, vagy amit nem akarunk meglátni. Az elfolytások rémálmai feszültséget okoznak.
Igy amikor éberen beszélnek velünk, az asszociácios lánc elvezet a gochoz. A kellemetlen gocot átalakitva kibeszéljük és igy kisül belőle a megkötött energia.
A kisülés révén visszanyerünk "figyelmi egységet", nő az energetikai státuszunk. Az addigi lelassult nappali ödöngésből  impulzivitás lesz.
Az impulzivitás szenvedélyes élethez ad többlet energiát, amit teszünk azt érzelmekkel telítve tesszük... Az érzelmek elsöbbsége pedig ugye női tulajdonság?!
Hát nem tudom. Ez egy társadalmi előitélet, beidegzés.
A tesisek között nagyon szép lányok is voltak, akik határozottságára azt is mondhattam volna, hogy fiús vonás...
Szó sincsen arról, hogy összemossam a női vagy férfi szerepeket, tulajdonságokat... Találkoztam olyan lányokkal, akik teljesen belesimultak a fius elvárásokba, magasfokon illeszkedtek, azután amikor változást akartak, ezt az illeszkedést úgy törték szét, olyan határozottan, mint egy férfi.
Máshonnan kell közelíteni. Talám Lorella Paleni természetközelisége, megfelelőbb?!
De az is lehet energiaminősítést adott szituációhoz viszonyitjuk, vagy az eleve társadalmi beidegzéshez. 
Festmény esetében, teszem azt  balerina, feltétlen nőies energiákat hordoz... 
De  festményekbe épített közvetlen és közvetet gesztusok, gyakran  téma kifejező erejeként jelenik meg. Egy intenzív kép magas kifejező erővel bír, érzelem gazdag. 
A nyers energiák durvák is lehetnek, atavisztikus érzelmeket váltanak ki, ameddig kultuszba ágyazott energia jelenlévő módon is elfedett. 
Néha  nyers erő is lenyügöző, és néha az intelektuális is taszitó... Mert az intelektualitásnak is van ereje és iránya... 

Zöldeskék-szakál


Győrfi András
Kékszakáll
80x60
olaj, vászon




"Amikor egy festménynek valódi története van és mindez mosolyt csal az arcunkra...

Az úgy kezdődött, hogy Győrfi András a Bartók Plusz Operafesztivállal közös képzőművészeti pályázatunkra megfestette 2018. áprilisában a Kékszakáll című festményét, benevezte, majd több mint 50 pályamunka között meg is nyerte ezzel az alkotásával a versenyt.
Így a Kékszakáll 1. helyezett versenymunka lett egy rangos megmérettetésben.
Majd a már díjnyertes és így immár külön becsben is tartott festmény bekerült a galériánk exkluzív kínálatába.
Ezt követően a látogatóink, vásárlóink mindig megjegyezték a festmény láttán, hogy milyen óriási férfiúi energiák érződnek ebből a festményből. S igaz, ami igaz, a Kékszakáll egy igencsak titokzatos és kifejezetten maszkulin mű lett...
Először egy festményszerető és sok éve sikeres vállalkozást menedzselő visszatérő vásárlónk barátkozott vele és tervei szerin az irodájába képzelte el a festményt, - jobb és bal oldalán egy-egy Havas Csilla absztrakt nőábrázolással. Aztán mégsem költözött a triumvirátus, mert túl provokatívnak ítéltetett egy irodai környezetbe. Aztán egy fogorvosi birodalom tulajdonosa is nagyon elismerően nézegette ezt az alkotást és ő is munkahelyi környezetben gondolkodott a kép otthonául.
Majd végül néhány kevésbé komoly érdeklődés után a több nagyvárosban is kiváló lakberendezőkkel, dizájnerekkel karöltve működtetett Interior Art Services szolgáltatásunk keretén belül egy újonnan épülő otthon hálószobájának ékessége lett ez a különleges festmény a maga erőteljesen férfias kisugárzásával. (Azért azt is el kell mondanunk, hogy nőies lágyításként Lőrincz Mária Magdolna alkotások is költöznek ugyanebbe a hálószobába...)
Szeretettel gratulálunk tehát a művésznek és a Kékszakáll új tulajdonosának is!"
Havas Csilla dr

Bármennyire (is) dekonstrukcios szövegolvasást gyekorolok, most nem saját viszonylataim alapján szeretnék megjegyzéseket fűzni egy olyan szöveghez, amibe eleve nem helyezkedek hermeneutikailag, hanem  galériás Havas Csilla energetikai megközelítéseit szeretném szemügyre venni. 
Hermeneutika addig a fokig lehetséges, ameddig azt gondolom, értem ezt a nézőpontot, és onnantól nem lehet, amikor már  lefűződéseket kellene megvizsgálni.
Tehát Csilla bejegyzését ezuttal nem analizálom, hanem leválasztva személyiségéről, csak az energetikai alapu perspektivát.
Nyilvánvaló, -és ebbe eddig nem is gondoltam bele,- lehetséges festmények erőtereken keresztüli vizsgálata. 
Ha már amugy is női oldallal foglalkozom... 

2019. február 13., szerda

A női oldal

Ott tartottunk, hogy átkentem a vásznat festőszerrel és lealapoztam a széleket feketével. Lilla szerint szebb lenne, ha fekete helyett tovább vinném a képhatárt, - láttam már ilyesmit. Mindegy is,  maradék feketével elkezdtem a már megdolgozott gesztuskörnyezet felvitelét. 
Saját verziom hasonló és teljesen más az eredetihez képest. 
Egy elővázlat-kisérlet után elvetettem a feliratok meghagyását. Maga a hölgy izgalmasabb, mint dolog magazin mivolta.
Most vizsgáljuk meg, miért is ezt a képet választottam, habár amikor választottam, a miértről fogalmam sem volt.
Ez a nő nem az esetem. Nem  taszít, nem is mondanám nem szépnek, sőt amennysiben megszólítana, nyilván nem fognám menekülőre. 
Ha ez igy van, mi az érdekes ezen a magazin címoldalon?!
Érdekes a mesterséges környezet növényekkel, -ami már a következő festmény irányába mutat,- és amit ezuttal a gesztusokkal leromboltam. 
A ritka virágok azt üzenik, érzelmileg ez a modell is ritka példány.
Így is van, az eleganciája végtagoknál áttetsző, de csak sejtetően érzéki módon. A piros szín  cipőn, a ruhán és szájon, szenvedélyességet sugal amit éppen az öltözet különleges mivolta tart egyensujban.
Majdnem azt mondtam porázon, de az ösztönöket ne keverjük ide.
Az előkelőség távtartó, de az is ellentett egyensúly metszéspontjában.
Ha a lány állna, egyenes testtartása és az öltözet tényleg hétköznapiság fölé emelné, de mivel guggol, ezt a távolságot lehozza a mi perspektivánk szemmagasságába, kapcsolatba lép velünk.
Mindez egy titokzatos, relytélyes közvetlenséget teremt. Nincs teljes befogadás és távolság... Ilyesmivel az agy nem tud mit kezdeni, hol ide, hol oda csapódik és megnyillik a tudattalan.
Ez a kép zsufoltsága jogán is skrizoid, a köztes világ miatt meg szuggesszívnek mondható.
A kép megkerülte az ösztönvilágot, a közvetlen érzékiséget és kultusz szinten mégis visszaért a lényhez... Lény?! Igen, mert aki ilyesmire képes, az köznapi értelemben sem női, sem pedig férfi praktikákat nem használ, mert nincsen rá szüksége. 
Persze nő, nagyon is az, de olyan lény, akit  kezdeti érdektelenségen túl mégis maradéktalanul befogadok. 

2019. február 11., hétfő

A Piros cipő

Tehát visszatérünk aktuális festményem kiinduló pontjához. 
Miért jött az ötlet, hogy magazin borítót szeretnék tovább gondolni?!
Ez az inspiráció időről időre visszatér. A magazinok többnyire jó minőségű papírra vannak nyomtatva. Az igényes nyomdatechnika és képi tartalmak úgy értékesítik önmagukat és más termékeket, hogy életérzéssel kapcsolják össze őket.
Én ezt az életérzést a 90-es években megjelent Play Boy magazin magyar kiadásával szívtam magamba. Gyüjtöttem az ujságokat, és nem csak azért mert művészien fotózott érzéki modellek szerepeltek benne, hanem remek írások is, irodalmiak, Tandori Dezső nem egyszer.
Sőt  siker emberek között egy ismerősöm, aki mint sikeres ember egyszersmind gátlástalan gazember is volt. Magyarországon elsők között épített mások pénzén golfpályát, de nem szeretnék tárgytól eltérni.
A magazin aztán eltűnt és később,  eladhatóbb, populáris változat jelent meg, amivel meg én nem békültem ki, nem tetszett és egy-két példánynál többet nem is vettem meg.
A kilencvenes évek gyűjteményét azonban néha ma is átlapozom, és az akkori márkás termékeken keresztül idő-utazom visszafelé.
A másik inspirációs eredet, hogy láttam -talán az Üres Királyság oldalain,- többféle magazincímlap festészeti feldolgozást, montázs megoldással, ezüstszürke formai redukcióval stb, és igy a műfak kissé nekem is kihívás. Én nem igazán készülök címlapok alapján sorozatra, de időről időre kipróbálom, mit tudok témából kihozni. 
Marad még egy alapvető kérdés.
Miért pont ezt a címlapot töltöttem le a net-ről, hogy kiindulási pontként használjam?!
Mint mindig, az első választás ösztönösnek, spontánnak tűnik.
Talán az is volt, de onnan is közelíthetünk, hogy  tudattalan okkal preferálta.
Hogy ez a kettősség nem szakadás, hanem eltérő működés, az alapélményen túli dasein-analista elemzésből kitűnhet, hiszen egy kép projekciós alap, de behuzalozott jelentések is felszínre hozhatóak.
A "piros cipő" mint látásműködés, gondolatműködési példa -múltkor már leírtuk,-projekttált elem.  Nem rejlik benne a képben, azt én kapcsoltam hozzá, így rátét. Viszont aki  képet majd megnézi, aligha  fogja tudni, címadásnál, mire is gondoltam, ezért a rátéteknél fontosabb kideríteni, hogy amennyiben egy efféle látvány inspiráció, élmény, saját jogán miért az?!
   

2019. február 9., szombat

Megnyitó amiről szintén lemaradtam

Stefan Osnowski : Metszéspont

 Tóth Laci fotói






Ahogyan az M21 Színerő megnyitójára, erre a Nick rendezvényre sem mentem el. A grafikus fametszetek amúgy sem nagyon hoztak volna lázba. Talán ha jobb idő lesz, megjön a tavasz, változik a helyzet.
Nem is írtam, a múltkor találkoztam Jávorka Csabával, -lehet, hogy írtam(?!) és telefonon mutatta, körülbelül mire lehet számítani a Wágner inspirálta kiállításon. 
Amit mutatott, az a régi stíluskereten belüli,  de egységesen zöldes, mondhatni monokróm szerű... Ha tényleg minden ilyen lesz, a kiállítás jelentőségteljesnek ígérkezik. 

Részemről neki fogtam a "Piros cipő" (Hues) gesztusokkal módosított változatának megfestéséhez.
A kép úgy indult, hogy simán szerettem volna valamiféle magazin címlap feldolgozást, és találomra választottam azt, amit.
Persze tudjuk, hogy a látszólagos, nem tudatos véletlen, a mélyben, háttérben sok aktualizálható vonatkozást tartalmaz. 
Ezek a vonatkozások néha csak rátétek, mint a széria törvényszerűség, amit már felvázoltam. Az ilyen különös kapcsolat azért van benne a képben, mert elmondtam, azt leszámítva nincsen. 
Olyannyira nincsen, hogy a választott kép permotivációja semennyire nem tartalmazza, és így nem is levezethető.
Amit tartalmaz, azt műhelymunka gyanánt ki szoktam bontani, ám az is inkább eszköz, hogy élményen túl tudjam, hol is tartok valójában.
Miután tisztáztam a szimbólumot, akár megfontolás tárgya lehet, mit nyilatkoznék  festményről, ha felkérnének rá.
Ebből a szempontból Lorella Paleni interjú érdekes lehet.
Lorelli ha nem is megalapozza, de magyarázza  tovább-gondolási mintáimat. Amit  boszorkányokról mond az iskolapéldaszerű.
Nincsen megmagyarázás.
A nők és boszorkányok, állatok és természet egy történeti korszakban, -amelyre  metafizika jellemző- tényleg periferiális, elnyomott, legyőzésre kárhoztatott létzóna-közelség.
Lorella sem mond mást, mint  múltkor "facéról" idehozott, feminista példa, csak máshogyan mondja. 
Feminista identitás olyasmit tart  nőiesnek, ami  egzisztenciális dominancia, és  ami szembe megy férfi világgal. 
Nekem ez azért problémás,- mert   számomra is terhes szögletes világban- a logika, erő, dominancia, manipuláció. A hatalmi egzisztencia  nem szembehelyezhető ugyanezekkel az erőterekkel, és az ilyen legyűrést sem nőiesnek, sem pedig férfiasnak nem gondolnám. 
Lorella természetközeli létszintje -ami  maga idejében tényleg a boszorkányoknak volt tulajdonítva, nem jelölt társadalmi harmóniát. Annyira nem, hogy  természetet, állatvilágot és ezzel együtt  női szférát is, legyőzésre jelölték ki. ( És ne feledjük, előbb volt matriarchátus, mint patriarchátus, és akkoriban nyilván a nemi szerepek máshogyan voltak felosztva. Viszont nem férfi-nő oldal a probléma gyökere vagy feloldása, hanem metafizikai szemlélet.)
Lorella ilyen és nem más értelemben alkalmazza kortárs ismerőseire a boszorkány-arculatot. 
A boszorkány szimbolika nála, rámutató nyom, így meglévő fogalmi keretet   felül írja. Akár elhagyható is lehetne, de azért nem, -mégsem,- mert  mai korszak-katasztrófát nehéz lenne más módon képi elemzés tárgyává tenni. 
Engem lenyűgöz  nyilatkozat  mértéktartása és teljessége. 
Valahol ez lenne az a szint, ahol változtatást meg lehet kezdeni...

Lorella Paleni festménye