Át a vonalon 10

Régen is festettem növényeket és állatokat is. Ezeknek az elemeknek nem teljes hiánya volt jellemző, de nem is domináltak.
Flóra istennő egy ideje fel-fel tünedezik, így azt kell mondanom tendencia, ha nem is sorozat...
Még?
Az álomban megjelenő virágok, az öröm és szépség érzetével teremtenek kapcsolatot. A szépség megjelenése, láthatóvá válása....
A mező is érdekes: Szabadság, öröm. Az álmodó saját természete kerül a középpontba. Távlatok, lehetőságek.
Az erdő pedig a belső világ, álmodni és így festeni is, belépni az erdőbe, keresni az őseredetet.

Szerintem a Cyty sorozat filozófiai, szellemi emeleteivel való foglalkozás után törvényszerűen tér vissza valaki a személyiség integráns egészéhez.
Az individualizáció "vörös doboza" adott szinten, az érzelmek hiánya, vagy túláradása. Mocsár vagy sivatag, vagy a kettő együtt, ne felejtsük el, hasonlatokkal kísérletezünk.

Incze Mózes festménye

A természet -befelé figyelve- animusz, anima szituációkkal helyettesítődik. A férfi és női tulajdonságok szituációi, a valóságot idézik, ahhoz viszonyulnak, de nem feltétlen jelenitik meg a tényleges természetet, az ilyenkor indirekt van jelen.

                                                           Incze Mózes festménye

Virágos kép után  dzsungel képet választottam megfestésre. Időbeli szétcsúszás, a tevés képen még dolgozom, igen lassan, holt időkben készül, mert talán kevésbé színes és látványos. 

Az Animát (akkor nagybetűs, amikor konkrét szituációba inkarnált,) tevék (ösztönállat) segítette át a sivatagon és éppen eléri az oázis zöld növényszegélyét. 

Talán nyár végéig ez a kép is elkészül.

Vertikális horizont

Rékai Zsolt

"Vertikális horizont" 60 cm X 80 cm

Át a vonalon 9

A világ legegyszerűbb képe a Vertikális-horizont. Csaknem simán egy mellkép, fején egy enyhén lejtő rőzseköteg-szerű kiterjedés, ami eredetileg sárga virágos dísz volt, de a gesztusozással valamiféle absztrakt-organikus, differenciált fénymezővé változott.
Pozitív kép, már említettem hogy a festményeim és áloméletem tendenciái között hasadás van.
Nincsenek szinkronban, és ez gyanítom a látványszint, a kereskedelmi keretelvárás beépülésével függ össze, a stilizációval, az az hozzáigazítással a felszíni elvárásokhoz?!
Nem hiszem!
Ha élezni akarnám, azt mondanám, a pokolban vagy börtönbe zártan nyilván az angyali zónák szabadságát, a megváltás, az evangélium lehetőségeit bontogatná az ember....
Ezt sem hiszem!
Egyszerűen csak jó képet szeretnék, az sem baj ha rondán igaz, de valahogyan nem áll rá az agyam.
Azt mondhatnám, hegyre felmenet kin-keserve után némileg kárpótol a látvány, aztán a napfényes, sárga-virágos túlsó oldalon lefelé menni már könnyed és intenzív életérzés?!
Mert ebből a festményből ez jön le! Hatalmas életpotenciál, ami a koponyatető fölé emelkedett. 
Ez a felfelé törekvő ember megváltása?!
Leginkább Flórát festem Animának. Ez annyit jelent, hogy  belső világom szituációi érzelmi hátterűek. 
Az utolsó faunát ábrázoló festményem,  síneken átrohanni akaró zebra, legalább az igen-nem ösztönszabadságának katasztrófa-kivégzésének lehetőségét hordozta.

Lo Rella

A faunáról Lo Rella jut eszembe. Az ö képi világa, és így a belső világa ösztön-domináns, de ezt azonnal át is húzom. Lo Rella arról beszél, hogy az euró-amerikai közvélekedés évszázadok óta az állatokkal egy szinten kezeli, fogja fel a nőket, és volt idő, amikor mindenféle gondra jó órvosság volt a boszorkányégetés.
Mindez a belülről ható természetközelség idióta reflexe, hogy a nők jobban és közelebbről megélik a saját érzelmi és ösztönvilágukat.

És valóban... A megváltódás paradoxona, a létintenzitás fokozódása, az, hogy az ember nem a tudományos világkép metafizikáját építi kizárólagosan a valóságba, hanem saját belső mivoltát is.
A világ elvarázsítása, revarázsítása mágikus cselekmény.

Át a vonalon 8

Francois Bard festménye

Amikor múltkor Bard felületkoszolós sziluett festményének hatásmechanizmusaival próbáltam foglalkozni, nem jutott eszembe annak a testvérpárosnak a neve, akik már évtizeddel ezelőtt végig gondolták  dolgot.

A testvérpáros Jake and Dinos Chapman. Talán úgy lehetne lefordítani, hogy szobrászok és festők, műanyag figuráik meglehetősen életszerűek, hallatlan izgalmas módon jelenítik meg kiállításaikon 

a mai piaci, közgondolkodás oldalról jelentkező tudattorzító hatásokat.

A szemlélő azt képzeli,  fasiszta- kulturális- torz-figurák, a divat által egyen-szexualizált tinédzserek, és vallási hullafoltok, nemek közötti különbségek egybemosása,valamiféle mai pokol-vízió szürrealizmusa. Azt képzelhetné, de nem az! Nem az, hanem nagyon is a tudattalanba injektált média és reklámhatás, illetve mindezek posztmodern egymásba játszása.

Persze létezik valamiféle funkcionális-norma, kultusz és ösztönkorlát, de ez nem fedi el azt, hogy mint minden történeti korszaknak,  mainak is megvan a maga őrülete.

Nem kell azt gondolni, hogy most ítélkezünk, érték-konzervatív vonalakat húzunk, vagy letagadjuk, hogy Jake and Dinos Chapman munkássága nem tetszik, vagy nem talál célba.

Át a vonalon 7

A "Perspektíva triád"  méretét talán kicsivel kisebbre venném, ha ma festeném meg, de ez nem biztos, határeset. Minden esetre a nagyobb méretűnek szánt, vagy kérdéses képeket, mostantól előre megnézem, mit mutatna az előre elgondolt nagyságban.
Ez régi elhatározás.
A "Perspektíva triád"alapötlete, a fehér piros repülőgép megpillantásából indult ki. Azonnal egy pipacsmező  felé képzeltem, de ez így kevés lett volna.
Az első változatban fehér-piros csíkos pólót viselő nő állt volna a virágok között, de így az egész túlságosan kerek lett volna, és a nő és repülőgép összetartozása a redukált "bombázó" asszociációt hozta, ami idegesített.
Egy kép tartalmilag nem kell, hogy kerek legyen, egy kevés változtatással, az egész nyom és jelentés lefutás kívánt irányba változhat.
Ez az első változat még személyes vonatkozásban is túlzottan direktnek tűnt.
Még általános iskola felsős tagozatában volt egy nagyon szép lány, aki színésznő szeretett volna lenni. Az egész osztály, a fiúk szerelmesek voltak bele még, ha ez akkor nem is volt olyan egyértelmű, az osztály eminenskéjét pedig felbosszantotta, hogy az ö okosságába senki nem szeretett bele. A féltékenységre és rosszindulatra is később derült fény, de ez a történet most, nem erről szól, hanem arról, hogy az említett lány hordott efféle színkombinációt.
Ez a tapasztalat olyan régi, hogy eszembe sem jut felidézni, ha az ismerősöm, nem alakít át egy Würth plakátot.

Ezek a különös véletlenek, egybeesések vagy szériák, ami miatt mostanában, a vonalon áthaladva leginkább, "Mágikus szürrealizmusról" beszélek.
A nőből végül is fiatal lány lett, aki kissé a szeme fölé mutat. 
Ez a gesztus azt jelenti, hogy természet, látvány és ész együtt, talán szétbonthatatlan egységben van jelen, pusztán a perspektívák különíthetők el.

Perspektíva triád

Rékai Zsolt

Perspektíva triád

90 cm x 80 cm

olaj, vászon

Át a vonalon 7

A "szerkezethez" való viszony esetemben változó félben van, de ez a változás, rátekintés válétozása, és csak annyiban határátlépés, amennyiben más típusú kibontásra szorul.
A történés tapasztalati, a szerteágazó nyomok miatt nem lehet eredetről, legfeljebb lehatárolásról beszélni, viszont a tapasztalat, lehatárolás szerinti nyomok alapján begyűjti a perspektívákat.

Liu Yuanshou festménye

Be kellene fejeznem az egyiptomi "Ring" című képet. A Ring bizonyos értelemben oáziselérése az Animámnak, ( jelenléten belüli speciális női  tulajdonság (és)viszonylatok,) már ha komolyan veszem, hogy  festmények témaválasztása és kibontása, álomüzenet gyanánt fordítható.

Tehát dolgozni kezdtem ismét ezen a festményen, de holnap elhozom a vásznat a "Vertikális horizont" munkacímű képtervhez. Elvileg a következő hónap feladata, és nem nagyon nagy méretű.

Egy nő kezében lilás liliomot tart, ami a száj színére felel, és ez így nyilván érzéki utalás, nem pedig valami tisztaság dominancia.

A nő a vertikum, a fején azonban egy sárga virágos gesztus struktúrát visel, a horizont Flóra világa.

A jövő tervei felé futva Flóra virágos mezeje Dzsungellé változik, Afrika a tenyészet, az életerő burjánzás szimbóluma. Ebben a képben az európai női aktot, bennszülött Animuszok (férfi tulajdonságok és viszonylatok) veszik körül. Az egyik öreg, de van két fiatal, így nem azonnali az optimum, de működő, illetve az öreget akár bölcsnek is vehetném, de itt inkább a kulturális és természetbeli differencia az érdekes.

Ennek a képnek megfestése, még távolabbi, de mindenképpen őszre eső feladat.

Őszre eső, ha csak nem sikerül kitalálni valami azonnalit, ami ismételten beelőz.

 Liu Yuanshou festménye

Át a vonalon 6

Dino Walls animája (Anima)

Ismét kitermeltem néhány jegyzetet, amit még nem téptem szét, ezúttal elkezdem áttekinteni, mivel a vonalátlépés érdekel most. 
A "szerkezetről" fogok értekezni, ami alapján festettem, gondolkoztam az elmúlt időkben, ahogyan azt le is írtuk, pinceszerű hely, de Lewis Carroll nyuszi barlang leírása is ráillik, csak az túlságosan szelíd aspektus. Az hogy kút mélységű, igaz, és a sok lezárt ajtó is, meg talán az is, hogy az aranykulcs kinyit egy rálátást, amit én belső természetnek fogtam fel, és amikor azt mondom, hogy  belső természet a külsőbe való humán beleszövődés, akkor nyilván kinyílik még egy ajtó, és az elvontabb társadalmi, emberi viszonylatok jelennek meg, kavarogva, folyton változó tendenciák képi-érzelmi viszonylatában.
Ez egy szerkezet.

Dino Walls festménye

Ha kihúzom  felszínre az odúból,  absztrakt több téglatestből kialakított fémláda-szerkezet lesz, és valamennyi téglatest erkélykitüremlés le van lakatolva. Ezt láttam egy órával ezelőtt álomban, ami nyilván a már megéltet lezárt területnek minősíti.
Nézzük, mire is vágyott Alice?!

""Kinyitotta az ajtót, és látta, hogy egy szűk folyosóra nyílik, alig szélesebbre, mint holmi patkánylyuk. Letérdepelt, és a folyosón át olyan gyönyörű kertet pillantott meg, amilyent még soha életében nem látott.



Jaj, hogy szeretett volna kiszabadulni ebből a sötét csarnokból, künn sétálgatni a tündöklő virágágyak meg a hűs szökőkutak között!"

Térjünk vissza a szerkezethez. Hogyan jön a "szerkezet" vizsgálat, vagy pontosabban a szerkezethez kapcsolódó különös élmények kreatívba kapcsolása, az analógba, a szimbólumokká alakítás okán, ami sokkal inkább előidézés, mint kreáció.

A kreáció ebben a megközelítésben az, amit a "szerkezethez" engedek, és nem álomba (nyilván abba is,) hanem képiségbe fordul.

Sokáig és talán még ma is azt gondolom, hogy nem volt, és most sem megspórolható a szerkezet vizsgálat, mivel annak differenciáltsága belejátszik a szürreális festészet képiségébe.

Amikor mások képeit fejtem, az intuíciók korábbi erőfeszítések révén adnak kulcsokat.

A tudattalan üzenetét úgy is felfoghatom, hiába értem ki a nyúl kútjából, a megértéshez újabb erőfeszítésekre lesz szükség, amiből engem most már inkább érdekel Flóra, mint a megértés, inkább érdekel  megértésnél jobban a megélés. 

Amúgy meg nem pusztán  "befelé menni" szerkezete létezik, a maga Kaffka-pince élményén keresztül, a Heideggeri lét-szemlélet, a daseinanalizis is szerkezet, de hogy egyik megközelítés se váljon fémdobozzá, ne legyen tudati zárlat, ezért a megértésnél jobb többes szerkezetről beszélni, és ezek között a már meglévő élmények érzelmi hierarchizáltsága sem elhanyagolható.

Gyakorlatilag a nyuszi barlangja egy fordított, és valójában csak látszólagosan, önmagában megfordított  metafizikai tér, hiszen sok tekintetben lezárt ajtókon keresztül kompenzáltatja a szabadság vágyát.

"Jaj, hogy szeretett volna kiszabadulni ebből a sötét csarnokból, künn sétálgatni a tündöklő virágágyak meg a hűs szökőkutak között! De még a fejét se tudta keresztüldugni az ajtón.

Aztán ha a fejem még keresztülférne is - gondolta szegény Alice -, a vállam nélkül nem sokra mennék vele. De jó volna összecsukódni, mint valami távcső. Talán nem is olyan nehéz ez, csak tudnám, hogy kell kezdeni."

Mert hát oly sok szokatlan dolog esett meg Alice-szel az utóbbi időben, hogy már azt kezdte hinni, semmi se lehetetlen.

Nem sok értelme volt, hogy a parányi ajtónál ácsorogjon, hát visszament az asztalkához. Titokban azt remélte, talál majd rajta még egy kulcsot vagy valami könyvet, s abból megtudhatja, hogyan lehetne úgy összecsukódni, mint valami távcső."

Dino Walls festménye

Nem gondolom, hogy  Selbst tere tűnik el,  amikor Alice megtanul szürrealista módon nőni, vagy csökkenni, hanem  mágia tör újra utat magának.  Apolón bár megkerülhetetlen,  Dionüszosz életszerűbb.

Át a vonalon 5

Honnan tudom, van vonal és azon áthaladás?!
Történnek dolgok, jelek jönnek, sejtések, álom élet változás, valahogy a nézőpont is áthelyeződik. Csilla rákérdezett,  sokhajú lány címe miért köztes?!
Az egyik ok, a Kilépés belépés című párás, ködös festmény hatását szerettem volna korlátozni. De hogyan lehet megcsinálni, hogy egy homályos kép, kevésbé legyen homályos?! 

Úgy, hogy bizonyos részek élesebbek, másokat meg lágyabbra vettem. De van még egy gond, hogyan tekintsek a selbstre, a meditatív belső térre?! Mert ugye van a mélyebb belső természet, és a külső világ.

Ez a lány egy szép fiatal lány. Lesz olyan szemlélő, akiben megérint valamit és akkor tetszik, másnak meg nem. A hatáson, az érzésen ritkán mennek túl az emberek. 

Szakmailag azonban belekérdezek, mi tetszik benne és miért. Ha nem jön semmi asszociáció, fenomén, akkor a következő kulcs az álomszimbolika.

A hosszú haj életerő. A vörös, szenvedély. A baloldali mell, a mult bősége, de a jobb, a jövő egy energia zuhatag mögé rejtett.

Amúgy a zöld természet szín, ez a lány természetesnek mutatkozik.

Igen ám, de  belső anima viszonylataim, női tulajdonságaim (intuició, empátia, érzelmek, képek, festés maga is, stb) valóban ennyire rendben vannak?!

Foglalkoztunk Francois Bard festményével. Ez a két lány is anima. Megyek a bevásárló központban (Peni) és pontosan ilyen befont-hajú sziluett látok magam előtt menni. Azon túl, hogy izgalmas egybeesés, nincsen rám hatással.

Miért hat a festmény, és miért nem hat a valóság? (Ebben a vonatkozásban)

Mindez annyit tesz, hogy két irányba kell figyelni. A felszín és mély egyáltalán nem biztos, hogy egybe esik. 

Itt azután rájövök, hogy tudatilag jó ideje én is az alul-felül viszonylatot használom. 

Incze Mózes képein szintén e szerint jelenik meg a belső, szürrealista, daseinanalizis szerű tér.

Ernsztnél nem! Ernsztnél a szürrealisták egy ablakon keresztül (ami maga a festmény,) látnak a belső térre.

Parti Nagy Lajos Szódalovaglás című verseskötetének elején ezt írja:

"Az ember egyre jobban lemenne önmagába, na szép, ez igazán na szép.Ott belül egyre jobban Vajdajános, nagyon hideg nyirokba lóg a lába, s az arca nagyon szanaszét. Ott belül nagyon kicsikék az összes angyal, szárnyuk helyén gyereklapát. Ha mehetne is, csak úgy önmagához, mint pincébe szénért menne Freuddal, s egymás kezét szorítanák."

Át a vonalon 4

Francois Bard festménye

A két lány háttal áll. Arcot nem is látunk, a rövidnadrág, a póló nem is olyan nagyon divatos, a sportcipő sem, és a lányok alakja sem fejez ki érzékiséget, mindehhez hozzájárul a kép felületi elkoszoltsága, és mégis, ebben a duplázódásban, amit a tinédzser egyenruhák még általánosabbá tesznek, és eltörlik a különösséget, még is van valamiféle szexuális, érzéki felhang.

Éppen ez a meglepő és bosszantó. A hátat fordítás amúgy is elutasító gesztus, persze a befont hajat másképpen nehéz ábrázolni... De aligha ok ez.

A haj álomban életerő, ami itt létpotenciál, a fiatalság mindig az.

Egyszer egy előadásban elhangzott, hogy a nők azért választják a domináns, sikerrel kecsegtető férfiakat, mert az elvileg tud gondoskodni az utódokról, a férfiak pedig a sima bőrű, babaarcú nőket szeretik, mivel azok a fiatalság jegyei, olyan pre-biológiai programé, ami sok utódot hozhat a világra.

Hiába vannak korosztályok, tabuk és előítéletek, a divat nem arra, hanem  tinédzserek tetszeni akarására épít. A piacot a pénz érdekli, nem a társadalmi tabuk és ambivalenciák.

Egyszer megbámultam egy szépen kisminkelt, nagyon rövid-szoknyás tinédzsert, aki erre kínosan lejjebb akarta volna húzni a ruhát, a térdei felé, de ami mini, az kevés. Mi ebben a paradox?!

Van aki besöpör minden tetszést, és van aki csak egyvalakinek szánja a hódítást, és nem is tudja, olyan mint egy adótorony.

A befont haj egy szellemi gesztus, a haj természetességébe visz bele valami kézműves többletet, ami a lét és létidő egybeszövődését asszociálhatná, ha valaki odáig fejti a hatásokat...

És erről van szó!

Egy időben addig torzítottam női aktokat, ameddig még felismerhetőek voltak és vonzóak. Meddig lehet elmenni az egyedi, és teljes látvány kitakarásával?!

Úgy tűnik nagyon messze!

Amikor a fenti képre nézek, az hoz valójában zavarba, hogy valami minden irányban kitérített, vizuális sziluett is hat az ösztönökre, és a belső és külső felület találkozási pontja, körülbelül egyformán koszos. 

Persze  élményt megtöri  tudatos elemzés, viszont képhatásra hagyatkozni is kétes, ha nem maga a képszerkezet rejti a vészcsengőket...

Át a vonalon 3

 Francois Bard festményei

Ma Francois Bard festményeit használom illusztrációnak.  A festő képi világa meglehetősen realisztikus és bizonyos értelemben, jellemző a történeti időszakra.  Van benne valami mély és sötét is. Az ábrák és a festékfolyások nem tiszták, szinte sárosak ezek a képek, hol a képsíkon, hol a formákon. Hol ritmusra játszik, hol paradoxonra....  Egyszóval taszítóan tetszetős, zseniális.

Felesleges elismételni, mi látható a képeken, és  szürrealisztikus analógiák szerinti fordítás sem vezetne sehova. Régen volt, hogy ilyen intenzív képeket láttam, hogy valami nem kerek és attól még zsigeri. 

Amúgy a festmény amin dolgozom, sivatag és oázis kezdetének vonalát ábrázolja, ez a perem fogadja be a szituációt. A háttérben tevék gyűrűje a sivatag felől. A képsík alján növények látszanak, ami előtt egy végletesen kicsavart testtartású akt térdel. Balra tőle hatalmas, szürke egyiptomi macska. 
Lány és macska kört zár körül, innen a mű munkacíme: "Ring".
Az Anima, - nagybetűs, mivel a történetbe testesült női tulajdonságokról vall, öntörvényű és szabad, miután átkelt egy roppant érzelem hiányos, életellenes sivatagon, ösztönállatainak segítségét igénybe véve. Talán a macska leváltja a tevéket. 
Ez a kép valóban "át a vonalon" tipikus. 
Annyit még, hogy a kevés zöld, alig oldja a háttér sárgáját, és a tevék sötétbarna tömegét. Világos, részletgazdag munka lesz, ha befejezem, viszont alig-alig színes...