Stefan Osnowski : Metszéspont
Tóth Laci fotói
Ahogyan az M21 Színerő megnyitójára, erre a Nick rendezvényre sem mentem el. A grafikus fametszetek amúgy sem nagyon hoztak volna lázba. Talán ha jobb idő lesz, megjön a tavasz, változik a helyzet.
Nem is írtam, a múltkor találkoztam Jávorka Csabával, -lehet, hogy írtam(?!) és telefonon mutatta, körülbelül mire lehet számítani a Wágner inspirálta kiállításon.
Amit mutatott, az a régi stíluskereten belüli, de egységesen zöldes, mondhatni monokróm szerű... Ha tényleg minden ilyen lesz, a kiállítás jelentőségteljesnek ígérkezik.
Részemről neki fogtam a "Piros cipő" (Hues) gesztusokkal módosított változatának megfestéséhez.
A kép úgy indult, hogy simán szerettem volna valamiféle magazin címlap feldolgozást, és találomra választottam azt, amit.
Persze tudjuk, hogy a látszólagos, nem tudatos véletlen, a mélyben, háttérben sok aktualizálható vonatkozást tartalmaz.
Ezek a vonatkozások néha csak rátétek, mint a széria törvényszerűség, amit már felvázoltam. Az ilyen különös kapcsolat azért van benne a képben, mert elmondtam, azt leszámítva nincsen.
Olyannyira nincsen, hogy a választott kép permotivációja semennyire nem tartalmazza, és így nem is levezethető.
Amit tartalmaz, azt műhelymunka gyanánt ki szoktam bontani, ám az is inkább eszköz, hogy élményen túl tudjam, hol is tartok valójában.
Miután tisztáztam a szimbólumot, akár megfontolás tárgya lehet, mit nyilatkoznék festményről, ha felkérnének rá.
Ebből a szempontból Lorella Paleni interjú érdekes lehet.
Lorelli ha nem is megalapozza, de magyarázza tovább-gondolási mintáimat. Amit boszorkányokról mond az iskolapéldaszerű.
Nincsen megmagyarázás.
A nők és boszorkányok, állatok és természet egy történeti korszakban, -amelyre metafizika jellemző- tényleg periferiális, elnyomott, legyőzésre kárhoztatott létzóna-közelség.
Lorella sem mond mást, mint múltkor "facéról" idehozott, feminista példa, csak máshogyan mondja.
Feminista identitás olyasmit tart nőiesnek, ami egzisztenciális dominancia, és ami szembe megy férfi világgal.
Nekem ez azért problémás,- mert számomra is terhes szögletes világban- a logika, erő, dominancia, manipuláció. A hatalmi egzisztencia nem szembehelyezhető ugyanezekkel az erőterekkel, és az ilyen legyűrést sem nőiesnek, sem pedig férfiasnak nem gondolnám.
Lorella természetközeli létszintje -ami maga idejében tényleg a boszorkányoknak volt tulajdonítva, nem jelölt társadalmi harmóniát. Annyira nem, hogy természetet, állatvilágot és ezzel együtt női szférát is, legyőzésre jelölték ki. ( És ne feledjük, előbb volt matriarchátus, mint patriarchátus, és akkoriban nyilván a nemi szerepek máshogyan voltak felosztva. Viszont nem férfi-nő oldal a probléma gyökere vagy feloldása, hanem metafizikai szemlélet.)
Lorella ilyen és nem más értelemben alkalmazza kortárs ismerőseire a boszorkány-arculatot.
A boszorkány szimbolika nála, rámutató nyom, így meglévő fogalmi keretet felül írja. Akár elhagyható is lehetne, de azért nem, -mégsem,- mert mai korszak-katasztrófát nehéz lenne más módon képi elemzés tárgyává tenni.
Engem lenyűgöz nyilatkozat mértéktartása és teljessége.
Valahol ez lenne az a szint, ahol változtatást meg lehet kezdeni...
Lorella Paleni festménye
