2018. február 18., vasárnap

Nyár végén alkotó-panzió





Csilla "alkotótábort" szervez nyár végére. 
Bár  lehetetlen munkaügyi környezetem miatt eddig nem vállalkoztam ilyesmire, ám most némi rábeszélés után igent mondtam. 
Igent mondtam  galériához tartózó festők jobb megismerése miatt, mivel tartozni egy laza alkotóközösségbe érdekes szocializáció. Szállást és étkezést  galéria állja, cserében két képet választ, amit  magam részéről előre megfestek.  Technikáim nem férnek bele ilyen rövid időbe, - szürrealista képekhez nem szükséges efféle környezet. Viszont kíváncsi vagyok  helyre, természeti környezetre.  
Remek kalandnak ígérkezik.
  




Furcsa Április

Rékai Zsolt: Tavasz Forduló

A miskolci galéria pesti állandó kiállításának nyitóeseménye, -április végén,- tavasz, újjászületés, szerelem témában kerül megrendezésre. A galéria 13 festőt fog össze az ország különböző részeiről, és ez számukra, számomra is újabb lehetőség.  
Az első munka hamar elkészült.  Raffaello Szent Katalinjának ókori alakja mellé  reneszánsz kislány került, és így az életre, valamint természetfelettire irányulás differenciája foglalja magába az "örök visszatérés" tudatba ágyazott, nem filozófiára kiélezett gondolatkörét.
Mivel van idő -és Csilla kérdéséből, hogy hány képpel kívánók részt venni, az derült ki, hogy nem limitált a munkaszám, -újabb festményt dolgoztam ki. Meglepő módon az is hamar elkészült.
A Furcsa Április háttere egy fagyos felszíni közeg töredékessége, a valóság belső viszonylatainak romossága, tél-érzékelése, amiből még is női dinamika -mozdulat művészet- bontakozik elő. A kép kissé bolondos, minden ellentmondása ellenére optimista hangvételű.

Rékai Zsolt: Furcsa Április

Mivel gyorsan elkészült az első két kép, van idő  harmadikra is. 
 Harmadik egy antik orgia sziluettképének színes-foltba fordítása , az eddigi gesztusok továbbvitelével  igazi színrobbanás lenne.
Ha ez a terv jól sikerülne, az egy új vonulat nyitánya lehetne, mivel nem egyszerüen egy antik festmény színfoltjait veszem alapul, -ahogyan arra már kortárs példák találhatóak,- hanem a színfoltok töredékes formagesztusokkal, torzításokkal differenciált lenne. 
Ugyanakkor nyárig,  -belátható féléves intervallumra- megvan, mikorra mit és mennyit kellene dolgoznom. Az alkotótáborra legalább három újabb festményt kellene előkészítenem. 
Ilyen eddig nem volt, kedvemre választottam témát és megvalósulási időciklusokat.

 

2018. február 17., szombat

Odaát a Nádor Galériában...




Ígéretemhez híven megmutatom a fotókat. Ez az a kiállítás, ahova a fotós ipse küldött. Tulajdonképpen küldés nélkül is megnéztem volna, sőt úgy kifejezetten jobban esik. 
Na ezzel a csörgősipka-árussal nem foglalkozom továbbiakban, hanem elmesélem a tuti jó kiállítás részleteit.


A posztamenseken papír-kalodákból előtüremkedett szigetelőhab kompozíciók látszanak. Jópofa, kicsiben látható, amikor a szakik túlnyomják az ablakréseket. De ez nem ablakrés, hanem valami direkt...
Az oszlopok előtt mindenféle vezeték, kütyüzés és hangszórók.  A hangszorókban pedig sutyorgás, hogy de jó, megvalósult ez a kiállítás, de a wc-t azt igazán megcsinálhatták volna, és a sok gubancos drótba úgy is hasra esik valaki. 





Az épület oszlopait ellepték  kilyukasztott színes műanyagpoharak, mint a gombák vagy a penész esztétikai változata.




Menekülőre fogtam, de kifele megpillantottam egy indiánsátorhoz hasonlatos elsötétítést, amiben a földöntúli fényben, összefröcskölt kartonlapok fluoreszkáltak. Ez meg állított egy pillanatra.
Odakint hűs télesti párák.
Most már tudom, "Lifteknek" is van szakkollégiuma, kiállítást  rendeznek és Tóth Laci személyében akadt  rajongójuk...


2018. február 15., csütörtök

60 éves kiállításmegnyitó 2.


 Nick kiállításmegnyitói előtt többnyire a "Kifli"-ben kávézok, sütizek, vagy most utóbb pizzáztam. 
Kellemes meglepetés,  estére minden félárú.  Számlám elviselhető maradt.
Többnyire még  tényleges megnyitó előtt körbe fotózom  műalkotásokat, így később magára a szociális eseményre is tudok figyelni.




























2018. február 14., szerda

60 éves kiállításmegnyitó





Tóth László fotói

Tóth László fényképeivel kezdem. Tóth László profi fényképész, aki munkájából adódóan van jelen a képzőművészeti kiállítások megnyitóin. Mondjuk úgy látásból ismerjük egymást, egy időben hozzáfényképeztem saját pillanataimhoz, de azt hiszem nem vette teljesen jó néven, és  dolog visszájáról is igaz lett. 
Most (aktuálisan) átküldött az Egyetem Nádor kiállítási terébe, hogy  ottani kiállítás is jó. Átmentem, mert a szomszédba van, ám sejtettem  végeredményt. 
Egyszer az M21-ből kifele, javasolt más városi rendezvényt is. Arról élből tudtam, hogy minden képzeletet alulmúló attrakció, és közben azt amire még készültem, elmulasztom. 
Na ne mán! 
Tóth László talán azt gondolja; kolléga vagyok...  Mindenhova cipelem  gépemet, és részemről eszembe sincsen konkurálni. Eszembe sincsen, mivel László vitathatatlanul jó fényképész, -sokkal jobb mint én,- meg ugye nem is vagyok fényképész, csak fényképező.
Erről ennyit.  Nádor-ra  még visszatérünk.
Ami   Művészeti Gimnázium tanárainak teljesítményét illeti, az sokkal jobb, mint amit előzetesen gondoltam. 
 Intézmény két tanárához volt eddig valami közöm.  Leginkább az  egyik gyakorolt rám mély benyomást.  Három hárommondatos beszélgetésből az első kettő mondat rendre megkísérelt magam alatt elhelyezni,  maradék meg Lillának üzent. 
Lilla az kell! ( Én is inkább öt választanám...)
Double bind.
Lilla Művészeti gimis élményei szintén furcsán hatottak rám. 
Az intézmény architektúrája iviszont impozáns, méltó kulturális szerepéhez.
Ilyen előzményekkel azután meglepő volt  megnyitó személyes hangvétele, és művek kvalitása. 
Műveken keresztül megérintett másikfajta légkör. 
 Még Double bind tanár úr festményére sem mondhattam, hogy idő-vétett informel.
 Miért ne lehetne művész és mű között interferencia?!
Miért kellene mást tekintetbe vennem, mint műalkotást?!
 Új művész-tanár ismerősre is szert tettem. Élet nem fekete és fehér, hanem változatos, több jelentésű,  színes...