Hely hangulata olyan, mintha valami előkelő angol klubba nyertél volna bebocsájtást. Egyszerre nem megszokott, de nem is idegen... Sőt, ezt a klasszicizáló szintet igen gyorsan meg lehetne szokni. Nagyot emelne köznapi hangulataimon.
Sebaj, talán drog kisadagokban még hatásosabb...
A rendezés már megszokott struktúrájába tartozik projektoros kivetítés. Festményekhez külön vers jár Marcelustól, aki költőként része társulatnak. Verseket Jancsó Dóra ismert színművésznő prezentálja. Ez így tényleg műalkotások ünnepe.
Nézed saját szépen bekeretezett munkádat és hallasz egy eredeti -fenomén mélységű,- költői megközelítést. Egyrészt aspektus új, viszont valóban benne rejlő és így létrehozó is új, erőteljes élményhez juthat.
Ez így élőbb, mintha csak egy aláfestő zenekar lenne becsatolva.
Az idő úgy telt, mindig volt mit inni, mindig volt mit nézni, mindig jött egy érdekes figura, történt valami. Helyzetbe teljesen feloldódtam.
Bár szálloda maga az otthontalanság álomjelképe, de ezen a szinten minden átfordul...
Végül fogadás része a dolognak.
Itt már nem teljes a választék, ám különböző pohárkákban krémek, más más öntetekkel, rétegzésben, egzotikus gyümölcsökkel vagy anélkül. Az apró nyársakon különféle gyümölcs darabok voltak. Elsőre az fogyott el. Én itt kezdtem, bár itt kelett volna befejezni.
A másik asztalnál a tálra apró kenyérkét lehetett rakni, azután többféle lágy és kemény sajtból lehetett választani, amit háromféle szalámival egészítettek ki.
Én többfélét választottam, természetesen.